Budapest, 1947. (3. évfolyam)

11. szám - SZAPPANOS MIHÁLY: Ádám Lajos emléke

SZAPPANOS MIHÁLY ÁDÁM LAJOS EMLÉKE J\z ősi egyetem, mint évszázadok óta, az idén is kitárta kapuit az ifjúság előtt. Yeni Sanete után az ünnepélyes tanévnyitó közgyűlés az örökkévalóságba távozott Rector Magnificusról emlékezett. Ezért idézem most az ifjúság nagy barátjának, a tudós humanista klasszikus megtestesítőjének. Ádám Lajosnak szellemét. Az áldozatosság oltárán szenvedőkért, betegekért feláldozott élete, nehéz munkánkban irányító csillagunk lesz. Ádám Lajos rendkívül éleseszű, tiszta ítélőképességű ember volt. A munka fanatikusa. Született orvos, sebész, tanító, aki csak a betegek érdekeit tekinti, aki minden áldozatot meghoz értük. Az újítások iránt nagyszerű érzéke volt, a kutatások eredményeit a gyakorlatban, az életben rögtön alkalmazta. De sohasem engedte meg, hogy a betegeket veszélyes kísérletekre »használják fel«. Inkább lassabban haladjon a tudomány, mintsem emberéletek essenek áldozatául — hangoztatta nem egyszer. Mint tanító, felkeltette hallgatóiban a tudomány, a sebészet iránti érdeklődést, majd megszerettette velük azt. Tanításmódja egyszerű,* magasszínvonalú, lebilincselő volt és a való élettel való kapcsolatát sohasem veszítette el. Nagyon szeretett^ operálni. Istenáldotta, virtuóz sebész volt. Finoman, könnyedén, tisztán, gyorsan operált. Műtéti javallatok felállításában gondos, körültekintő, mérlegelő volt. Kivitelben szabatos, kíméletes, sohasem sablonizált, mindig esethez, egyénhez mérten a legegyszerűbben oldotta meg a feladatot, mindig szem előtt tartva a beteg teherbíróképességét. A műtét heve sohasem ragadta el. műtő az templom, ahová imádkozni járunk«. Ez a mondás minden kérdésünkre választ ad. Mester, tudós, művész volt egyszemélyben. A klinika motorja. A laboratóriumi kutatások is érdekelték, miután azonban a sebészetet jellegzetesen gyakorlati tudománynak tartotta, figyelmét főleg a klinika gyakorlati munkája, a gyógyítás, a műtétek kötötték le. A kutatások eredményeit a gyakorlatban gyiimölcsöztetteésa gyógyításközben észlelt jelenségekkel tudományosan foglalkozott. Tudományos munkássága a sebészet majdnem egész területére kiterjedt, mégis voltak témák, amelyek különösen érdekelték. Ezekhez egész életén át vissza-vissza tér. Mindig foglalkozik velük. Klinikáján is állandóan napirenden tartja. Sokat ír róluk és sok előadást tart ezekről mind itthon, mind külföldön. Mint ember, mint orvos, mint tudós klinikus a legszentebb dolognak tartotta a betegeken való segítést, melynek, mint mondotta, mindig fájalomnélkülinek kell lennie. Ha pedig a betegség folytán már fizikai fájdalom áll fenn, úgy azt kell azonnal megszüntetni, mert a fájdalom sohasem jótevője az embernek és nem lehet úgy tekintem, mint az élet fontos alaptételét. A legtöbb beteg a betegség súlyosságát a fájdalom nagyságával móri és azok a betegeink a leghálásabbak. akiket nagy fájdalomtól szabadítottunk meg. A fáj -dalom megszüntetése, kiiktatása, a gyógyítás fájdalom nélkül való történése, a műtétek fájdalomnélküli végzése, azok a többé-kevésbé megoldott kérdései az orvostudománynak, melyek Ádám Lajost egész életén át végigkísérik. Az első helybeli érzéstelenítésben végzett műtétet , mint orvostanhallgató a Réczey-klinikán látta. A betegek műtét alatti viselkedése, majd a műtét közben szerzett önmegfigyeléseikről velük folytatott beszélgetés, a gyógyulás szemmel kísérése már akkor felkeltette érdeklődését a helybeli érzéstelenítésben való operálás iránt és megérezte, hogy a fejlődés útja erre vezet. Mély benyomást gyakorolt reá a Hüítl Hümértől látott kokainnal érzéstelenített kisebb műtétek sorozata. Majd a berlini Bier-klinikán, a párizsi Reclus osztályon helybeli érzéstelenítésben végzett nyaki, golyva, gége, pofa, mandula műtétek, melyek elvesztették eddigi véres, félelmetes, veszélyes voltukat, győzték meg véglegesen róla ós tudatosították benne az ösztönös megérzést, hogy a jövő a helybeli érzéstelenítésé! Bevezette, kidolgozta, megkedveltette és továbbfejlesztette az elmúlt négy évtized alatt a helybeli érzéstelenítést az emberi test minden tájékára és majdnem minden műtétére. Eljárásait még a helybeli érzéstelenítést nem kedvelő Amerikában is elismerik és megszeretve átvették a mindennapos használatra. De nincs a sebészetnek olyan része, melyben ne dolgozott volna, melyben ne lettek volna eredeti gondolatai, csodálatosan éles, finom meglátásai és amelyet ne vitt volna előre. Mint ember ? Jó ember lehet csak jó orvos. Es ő nemcsak jó orvos, de jó ember is volt. Jóságos kék szeme ragyogott és a szeretet megnyugtató világát varázsolta a betegszobába. Minden beteg fontos volt számára, mert sohasem esetet gyógyított, hanem mindig embert. Kint az életben, a szörnyű viharban, kemény és hajlíthatatlan volt. Abban az embertelen korban, mely a két világháború között szakadt a világra, egvike volt azoknak, akik nyiltan szembeszálltak a fasiszta szellemmel. Ragaszkodott a gondolat szabadságához, az alapvető emberi eszményekhez, a humanizmushoz. Hitt az igazságban, a jóságban és nem egyszer megbélyegezte a türelmetlenséget, az elnyomatást, az igazságtalanságot, a gazdasági nyomorúságot, a rabszolgatartást. 399