Budapest, 1947. (3. évfolyam)

11. szám - BÁRÁNY TAMÁS: Oszi séta a Németvölgyi-temetőben

Itt fekszik még Sréter Lajos ezredes, Görgey egyik hős dandárparancsnoka és Polák Vilmos, a Sándorhuszárok ezredese. Ok már nem az ostrom áldozatai, túlélték a szabadságharcot, de utolsó kívánságukat teljesítendő, ide temették őket is, a régi bajtársak közé. Nem messze tőlük fekszik Psota Móric ezredes, Görgey tüzérségi főnöke, a kitűnő honvédtüzérség megszervezője, aki 1863-ban a tabáni temető Honvédsírjánál lett öngyilkos. A szerencsétlent nyomora késztette erre a végső lépésre. Sokáig Ígérgettek neki egy díjnoki állást a Délivasútnál ; a bécsi memória azonban kitűnő volt, nem felejtett el senkinek semmit, s kezei is hosszúra nyúltak. — így az igért állás igéret maradt. Mikor utolsó reménye is semmivé vált, a veterán hős vette régi pisztolyát, s a bajtársak sírjánál főbelőtte magát. Az ő sírja mellett nyugszik Czillich Ede ezredes, Görgey kitűnő hadosztályparancsnoka, aki Psotával együtt tagja volt annak a 82 tagú haditanácsnak Aradon, amely a fegyverletételt megszavazta. Ebben a táblában fekszik Gorove Antal őrnagy sírja is, aki még 27 esztendős sem volt, mikor a II. és III. osztályú vitézi érdemjelet megszerezte hősies magatartásával. Az ő története is ide kívánkozik. Görgey parancsőrtisztje volt, s mint ilyennek, nem kellett volna résztvennie a város ostromában. O azonban, Görgey parancsa ellenére, — akárcsak Petőfi, Bem tilalma ellenére — rohamra indult, s a legvitézebb tisztek egyikeként került ki az ütközetből. Női halottai is vannak az Emlékkertnek. Pöltenberg Ernőnek, az aradi 13 egyikének özvegye is itt nyugszik, s nem messze tőle fekszik Maderspach Károlyné, akit táblákat teljes egészében a 48-as honvédeknek tartották fenn, azoknak, akik a város ostrománál estek el, vagy akik később haltak el, de a vár vívásában annakidején résztvettek. Az első sorban nyugszik Ghyczy István főhadnagy, aki május 21-én, az ostrom elején esett el 23 esztendős korában. Jezerczek Lukács lovasnemzetőr is itt lelte meg végső földi nyugalmát ; az a Jezerczek Lukács, aki már az ostrom befejezte után halt meg, s mégis az ostrom halottja. Elesett már a vár, ainikoi Jezerczek Lukács nemzetőr lován felügetett a Szentgyörgy-térre, hogy megmustrálja kicsit, milyen is egy város ostrom után? A sötét kapualjakból ekkor bujkáló osztrák katona rohant rá orvul, meggyilkolta, majd ruháját magáraöltve, a lovára pattant, s mint magyar nemzetőr hagyta el a várat. Nem messze az ő sírjától nyugszik Burdina Alajos, a legendáshírű Don Miguel-gyalogezred őrnagya, akinek sírjára — szokatlan módon — ezt vésték : »Ide temette a véletlen«. Az ő története is feljegyzésre méltó. Az ostrom előtt való napon, május 20-án, zászlóaljával a tabáni temetőben táborozott. A csöndes temető, szép kilátásával a Gellérthegyre s a távoli várra annyira megtetszett neki, hogy tréfásan odaszólt bajtársainak : no fiúk, ha holnap meghalok, ide temessetek, ezen a szép helyen akarok nyugodni ! A másnapi ostrom során a legvitézebbül verekedett, s kereste a veszedelmet. A legveszélyesebb helyen, a résen utói is érte az előérzett végzet : hősi halált halt. A bajtársi kegyelet emlékezett szavára, s valóban ide temették, ahogy kívánta. 392