Budapest, 1947. (3. évfolyam)

10. szám - BIRKÁS TIBOR: A budapesti őszi Vásár

Harsányi Zsolt egy irodalmi estén új novelláját olvasta fel, utána zúgott a taps. Azünneplőtömegen Karinthy Frigyes tört keresztül. Mikor az íróhoz ért, a legjiagyobb elragadtatással tárta szét karjait és felkiáltott: — Zsoltom ! Közepszerű voltál! Márffy Ödön Kaposvárra utazott Rippl-Rónait meglátogatni. Betoppant a házba. Rippl-Rónai éppen kedvelt modelljét, az ó'szszakálú Piacsek bácsit festette. A vendég jöttére abbamaradt a munka. Piacsek bácsi szedeló'dzködött s komótosan búcsút vett. Ott halt el lépte a köves udvaron. Néhány perc múlva újabb, közelgő léptek hallatszottak, aztán kopogás. Piacsek bácsi dugta be kedves ravaszkás arcát s fontoskodva odaszólt : — Hát aztán Jóska. Valahogy kiment az eszemből. Délután vagy visszajövök, vagy nem. Tihanyi Lajos, Párisban élő festőnk francia családhoz volt hivatalos ebédre. A házigazda gyermekét meg akarta lepni valamivel, vett hát egy szép vesszőparipát. Az előszobában kibontotta a hosszú csomagot, lába közé kapta a paripát s aztán kedves nyelvcsettentések és horkolások között begaloppozott a szobába. Vadidegen, nagyszámú család ült az ebédnél. Mindenki tátott szájjal bámulta őt. A szerencsétlen egy emelettel tévedett. Mit volt mit tenni, körülgaloppozta az asztalt és elszáguldott. 'i-f 385