Budapest, 1947. (3. évfolyam)

10. szám - SZILÁGYI JÁNOS: Az aquincumi helytartói palota

SZILAGYI JANOS \i aquincumi helytartói palota Falfestménytöredék a helytartói palota törmelékanyagából XlcTa^B ffjpecKH H3O6^OMKOB ABopua pHMCKoro HaMecTHk Ka Frescoe fragments in the Governor's Palace Débris [d'un fragment de fresque du palais du procurateur A BÉKÁSMEGYER—SZENTENDREI HÉV-vonat simán gördül velünk az óbudai Dunaparton. A kocsi természetesen zsúfolt, amikor a Hajógyár-megállóhelyhez érkezünk, ahol újabb utasok szállnak fel és furakodnak közénk. Odébb lökdösnek engem is, de ezúttal nem bánom, mert épp olyan ablakhoz kerülök, amely üvegezett és kiláthatok rajta a DGT gyárszigete felé. A villamosszerelvény elindul és várom, mikor tűnik elő a sziget partoldalában az a rómaikori fal vonulat, amelyről rajtam kívül talán senki sem sejti a kocsiban szorongók közül, hogy Aquincum legpazarabb római palotájának egy darabja. Azonban e rejtett kincsünk (a szó sajnálatosan szószerinti értelmében véve) valóban a földben, a DGT műhely- és lakóépületei alatt vár arra, hogy az utókor kegyelete ismét napvilágra hozza és Budapest fiai megcsodálhassák kétezeróvelőtti elődeik szorgalmának és ízlésének tanúságait. A Duna vízállása még alacsony és a Kisdunaággal párhuzamosan futó fal látható a partoldalban. Emlékezetemben visszaszállnak gondolataim abba az időbe (az 1941. év nyári hónapjaiba), amikor a palota néhány helyiségének a kiszabadítását láthattam a földből. Az ú. n. gorombakovácsműüzem mellett volt ez lehetséges, ez is csak kevés időre, amíg a tudományos vizsgálás, feltérképezés ós fényképekben való megörökítés munkája tartott. A Fővárosi Múzeum ókortörténeti osztálya (Aquincumi Múzeum) végezte itt a kutatást és szakemberei több fontos megállapítást tehettek. A helytartói palota maradványai ezek a romok, amelyek két, két és félméteres magasságukkal legjobb állapotban fennmaradtak, aránylag legépebb, földfelszíni rómaikori műemlékünk tartozékai volnának hazánk területén. Keletpannonia (a Dunántúl és Horvátország területe a Balaton vonaláig) első helytartója (Aelius Hadrianus, a későbbi császár) Kr. u. 107—108-ban építtette. Ekkor lett Aquincum, mint ezen tartomány fővárosa, helytartói székhely. A mozaikpadozatok előkelő, szinte rideg szépségükkel jól illenek ahhoz a hatalomhoz, amely ennek a palotának falai közül élet és halál uraként, mint az ókori világbirodalom császárjának a képviselője és egy, majd két légió (kb. tíz-húszezerfőnyi sorkatonaság) fölött rendelkezve, parancsolt a tartomány egész népének. Amint a szakemberek a falakból kiszedett téglák bélyegeiből megállapították, a palota építésében a tartomány majdnem minden csapatteste közreműködött, főkép a birodalom néptörzseiből felállított, nemzetiségi katonai alakulatok (thrák, szíriai, alpesi, ibérfélszigeti stb.). Igazi közmunka volt ez, nemzetközi segítséggel, amelyet egy virágbirodalom anyagi és erkölcsi támogatása tett lehetővé ; s egy építkezni szerető ember jóízlése kultúrértékkó. A palota jókarbantartásáról, illetőleg kijavításáról több ízben kellett gondoskodni. A ránkmaradt falfestmények pld. a Kr. u. III. század első évtizedeiből származnak. Az ezen korbeli falfestés stílusából ízelítőt nyújt egyik képünk (14 cm magas az eredetije). Sötétebb sárga alapból vöröses-barnás színben ruhátlan férfialak töredéke rajzolódik ki. (Apolló, Mercurius, Bacchus?) Impresszionista stílus ez, amely már az illuzionizmus felé hajlik. SZÉKESFŐVAROSUNK TERÜLETE ennek a palotának az építésével 376