Budapest, 1947. (3. évfolyam)
9. szám - GERŐ LÁSZLÓ: A százötvenéves Krisztinavárosi templom
(i e r íi L tí s s I ő A 150 ÉVES KRISZTINAVÁROS TEMPLOM Fotó : Magyar Képszolgálat AUGUSZTUS ELSŐ felében különös melegséggel ünnepelték a krisztinavárosi hívek Szűz Máriát, a templom búcsúja és 150 éves fennállása alkalmából. A budai vár fehérvári kapujával szemben Francin kéményseprőmester szőlőjében fakápolnát emelt és ezt a Vérző Szűzről nevezett felsőolaszországi templomból hozott oltárképpel díszítette, hogy a nagy pestisjárványból megmenekülvén, fogadalmának eleget tegyen. A kápolnát 1700-ban a jezsuiták budai rektora megáldotta és ettől fogva vidékről is sokan zarándokoltak a csodatevő hírben álló Mária- képhez. (L. Schoen Arnold : A Budapest-Krisztinavárosi plébánia-templom 1937.) Az 1723-as várbeli tűzvészkor a puskaporraktár felrobbantása miatt súlyosan rongált fakápolna helyére a városi tanács 1725-ben kőkápolnát építtetettNiederkürchner József kőművesmesterrel. 1739-ben a városi tanács kapja meg a kápolna patronátusát. A kis kápolnácskát nagyon szerették hívei és Mária Teréziának is feltűnt, aki 1751-ben erre kocsizván, 24 aranyas misealapítványt tett. A kéményseprőkápolnát, vagy vér-kápolnát a városi tanács 1752-ben Nöpauer Máté kőművesmesterrel bővíttette. Az egykori leírások szerint gazdag ezüst- és aranykincs gyűlt össze a hívők felajánlásából. Számtalan érem, mellkereszt, lánc, talléron kívül fogadalmi ajándékok tömegét, mint agycsésze, fül, fog, has, kéz, láb, mellbimbó, nyelv, nyak, szem, szív, ujj, lóláb, lófej, pólyásgyermek, imádkozó aszszony, férfi, fiú, apáca, püspök, gyermekét szoptató anya, kegyképhez fohászkodó család, ezüstvereteit sorolja fel az 1775 tájékán kelt inventárium. Köztük volt Eszterházy Ferenc eziistművű képmása 1729-ből, és Vaynéé 1731-ből. A kápolna felszerelése is neves mesterektől származott, kiknek Althann váci bíboros, Nádasdy Lipót, a városi tanács és mások adtak megbízást ajándékaik elkészítésére. Ezekből ma már csak az ezüstkeretes Mária-kép, a keresztelő medence és pár kisebb tárgy maradt meg. Az egykori kápolnáról sajnos. 1. Eredeti alaprajz 2. Oldalhajós bővítési terv (Pavr) 3. Szentélybátratoíással bővített új alaprajz (Borsas) még csak ábrázolásunk sincsen, hogy képét felidézhetnők. A köröskörül lassan kialakuló, és Mária Terézia lányáról,1 , Krisztináról elnevezett új városrész számára, a. régi kápolna szűknek bizonyult. Ezért a hercegprímás 1795-ben megengedte, hogy a kápolna közvetlen közelében új templomot építhessenek. A BUDAI VÁROSI TANÁCS támogatásával a kápolna vagyonából és a krisztinavárosi polgárok adakozásából Hikiscb Kristóf kőművesmester tervei szerint épült az új templom, melynek alapjait 1795 áprilisában kezdték kiásni. Költségkímélés miatt az eredeti gazdag homlokzat helyett egyszerűbb készült. Két esztendei munka után 1797 augusztus 6-án szentelték fel az új templomot. A belső berendezés még sokáig késett és Hikisch halála után (1809) a mellékoltárok munkáját Dankó József kőművesmester fejezte be 1815-ben. Végül 1830-ban elkészült az új orgona ós ezzel teljessé vált a templom felszerelése. Az 1810-ben plébánia-rangot kapott templom első plébánosa, Majsch Jakab Széchenyi István meghitt emberei közé tartozott. Gyóntatójául választotta és a köztük levő baráti viszony miatt szemelte ki plébániáját Seilern Crescentiával való egybekelése színhelyéül. A templom — melynek szentélyét, mint emlékszünk, kéményseprő alapította — egyébként is különös szerencséthozó hírben állott és ezért a házasságkötéseknek kedvelt helye volt. Az 1836 február 4-én kötött házasság emlékére ajándékozta Seilern Crescentia a főoltár kegyképén levő Mária koronájának brilliánsokkal ékesített aranyozott női mellkeresztjét. Budavára 1849-i visszavívásakor megrongálódott a templom fedélszerkezete és a téglaboltozatok is, 328
