Budapest, 1947. (3. évfolyam)

9. szám - BORBIRÓ VIRGIL: A budapesti Nemzeti Stadion

A budapesti Nemzeti Stadion Az Aranyhegyre tervezett budapesti Nemzeti Stadion (1933.) ripo3KT oy/zaiieoJTCKoro Haunona.iF.noro CTa.inoiia Ha Apam.xejh (1933). The National Stadium that is to be constructed on the Aranyhegy. Stade National de Budapest, projeté ä Aranyhegy (1933) (A kérdéshez szívesen várjuk a hozzászólásokat. A szerk.) A. Nemzeti Stadion építésének kérdéseit az olimpiai játékok új életrekeltése vetette fel. Az első, 1896. évi athéni modern olimpiai versenyek után 15 évnek kellett eltelnie, amíg a nemzetek körében megindult a nagy versengés a világmérkőzésekért. Minden négy évben felmerült a nagy vita, hol tartsák meg a legközelebbi olimpiászt ? A döntés végül megtörtént és mindenütt nyomban hozzáfogtak a stadionszerű sportpályák építéséhez. Az első ilyenek többé-kevésbé követték az Athénben, egy ókori stadion helyén épült versenypálya formáit. Később kisebb-nagyobb módosításokat alkalmaztak, hogy a pálya megfeleljen a modern sportok követelményeinek is. Az 1906—12. évi londoni és stockholmi olimpiászon már megfelelőbb méretű és elrendezésű pályák várták a versenyzőket, 1916-ra Berlin az akkori viszonyokhoz képest hatalmas pályát épített már a háború alatt és ezt az 1936. évi olimpiász alkalmából majdnem kétszeresére bővítették. Hazánk az első két olimpiai versenyen aratott sikerei nyomán remélni merte, hogy Budapest is hamarosan sorra kerül és így Budapesten először 1912 után hozták szóba egy Nemzeti Stadion építését. A Vérmezőről meg a Hidegkúti-út és a Rókushegy közötti téglagyár területéről esett szó, — nem volna érdektelen tudni, hogy mi is történt volna, ha e helyek közül valamelyiken felépül a sok tízezer nézőt befogadni képes sportpálya? Hogyan jutott volna oda a Vár és a szemközti dombok, illetőleg a Rókushegy és Kissvábhegy közötti völgybe szorult úton a tömeg és hogyan oszlott volna szét a balparti városrészekbe? Az első világháború utáni olimpiászok, az amsterdami és losangelesi versenyek nagy sporteseményei és a magyar győzelmek ismét előtérbe hozták a Nemzeti Stadion kérdését. 320 A Magyar Mérnök- ós Építészegylet 1936. évi tanulmányi jelentéséből kiderül, hogy ezidőtájt Budapesten 12 helyet találtak alkalmasnak a Nemzeti Stadion céljaira. (Térképen mutatjuk be e helyeket.) Az említett tanulmány a különböző lehetőségek, a szükséges tőkebefektetések, telekszerzési és építési költségek szembeállításával igyekezett tisztázni a kérdéseket, így a nem mindenben kielégítő és tárgyilagos vizsgálat során az a felfogás alakult ki, hogy a Magyar Nemzeti Stadion számára a legalkalmasabb lenne az egykori Lágymányosi-tó területe, -— ezért 1944-ben ennek stadion céljaira való felhasználására tervpályázatot is hirdettek — azonban ennek eredményei már nem kerültek nyilvánosságra. * JVlinden nagyobbszabású építési kérdés tárgyilagos előkészítésénél mindenekelőtt tisztáznunk kell azt, hogy mi is az a cél, amelyet el akarunk érni. A magam részéről úgy látom, hogy a Nemzeti Stadion körüli emberöltőnyi vita során éppen ez nem történt meg, a különböző gondolatok egymást keresztezik, mert a vitatkozó csoportok mindegyike alapjában véve más véleménnyel van a Stadion céljairól és tulaj donképen nem történt még megegyezés abban a tekintetben, hogy mire is fog szolgálni a Nemzeti Stadion, ha egyszer felépül ? Különösen szembetűnővé válik ez a kérdés akkor, amikor a helykijelölési kérdések merülnek fel. A főváros politikájának egyik jelentős mozgatója a kerületi politika ; a politikai csoportok mindegyike a lehető legtöbbet kívánja a saját maga kerületének, s mivel a Nemzeti Stadiont olyan intézménynek tartja, amely hivatott a kerület fejlődését előbbrevinni, a telekárakat magasbalendíteni, úgyszólván minden kerület — kivéve a legbelsőbbeket — magának követeli a Stadiont, így egyes építészeket a kerület politikusai egyenesen ösztönöznek arra, hogy a számukra elsősorban fontos kerületben tervezzenek stadiont és bizonyítsák, hogy azt csakis ott lehet felépíteni, — ahol pedig a tervezők saját tárgyilagos felismerésük alapján tesznek javaslatot, annak nyilvánosságra jutása után azonnal maguk mellett látják a kerület politikusait, így a lágymányosi politikusok kerület -beli építészekkel készíttették el a terveket, — az óbudaiak tudomást szerezvén e sorok írójának elgondolásáról — annak első pillanatban kellemes meglepetésére — erőteljesen melléálltak, ami azt bizonyítja, hogy a kerületi sovinizmus árnyékot vet a tárgyilagosabb javaslatokra is! A Nemzeti Stadion iránt érdeklődők másik csoportja : a sportbarátoké, azoké, akik egyik vagy másik sportklub, labdarúgóegylet érdekkörébe tartoznak. Könnyen érthető, hogy az MTK népes köre a rákosi megoldás mellett tör lándzsát, az FTC tömegei és vezetői viszont csak a Népligetet tartják egyedül alkalmasnak! Az ilyetén helykijelölések esetén az ott meg nem valósítható célokat mellékesnek tartják, a terület egy vagy más helyzeti, természeti hátrányát igyekszenek elleplezni, vagy legalábbis lényegtelennek minősíteni. A vitában sportbarátok, sportférfiak két szempontot szeretnek kidomborítani : a Nemzeti Stadion legyen mind közelebb a sűrűn lakott fővárosi kerületekhez, egyfelől azért, hogy azok népe minél könnyebben elérhesse a küzdőpályát és ott naponta edzhesse magát, másfelől pedig azért, hogy a sportesemények látogatói minél könnyebben érhessék el a tribünöket. A magam részéről úgy találom, hogy ez a felfogás sok tekintetben alapvetően téves. Mindenekelőtt azért, mert a Nemzeti Stadionnak nem az a hivatása, hogy abban naponta gyakoroljanak a sportolók. Ilyen célra a nemzeti sporttelepeknek csak egyes, BORBÍRÓ VIRGIL