Budapest, 1947. (3. évfolyam)

1. szám - B. TURCHÁNYI ERZSÉBET: Fiatal képzőművészek a Fővárosi Képtárban

11. TURCHÁNYI ERZSÉBET FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK A FŐVÁROSI KÉPTÁRBAN "C" JCjrdekes kísérletet kezdeményezett a Székesfővárosi Képtár, midőn az ostrom utáni harmadik kiállításában a fiatal művésznemzedéknek adott helyet. A korhatárt az ösztöndíjaknál is bevált 40 évnél vonta meg, hogy valóban az utánpótlás felett tarthasson seregszemlét. A képtárnak már megalakulása óta célja volt. hogy ujját a művészi élet ütőerén tartva, állandó keresztmetszetet adhasson képzőművészetünk alakulásáról. Most, amidőn Budapest ostromával és szerencsétlen pusztulásával szinte lezárult a mult egy fejezete, a romokon sarjadó élet minden hajtását féltő szeretettel kell figyelnünk és ápolnunk még akkor is, ha ez az új hajtás nem versenyezhet az egészséges, békés fejlődés talajából fakadt szerencsésebb társaival. Nem új irányokról van szó, hiszen azok bemutatkozását, harcát a mult tisztázta. Hanem emberekről. Kérdés, mivel indul ez a nagy világégés borzalmaitól, a bizonytalanságoktól. félelmektől, pusztulásoktól és kiábrándulásoktól hajszolt fiatalság az új országépítésben? Nem csoda, hogy a felelet, amit a kiállítás hozott, egyelőre szomorúan mutatja meg azt a bizonytalanságot és kiábrándulást, melynek bilincseiből ez a vésztjósló időkben szárnyára bocsátott alkotó erő ki akarja szabadítani magát. Egvséges hit helyett arcát a századfordulón lezajlott eszmei tisztázódás nagy nemzedékének eredményei felé fordítja. Felvonulnak a konzervatív irányok naturalista józanságukkal, melyből a római iskola nemes formaadása mutat kivezető utat, de kissé hideg marad. Vele párhuzamosan fut egy romantikus izgalomtól fűtött irány, mely a legtöbb ígéretet adja és a leghivatottabb képviselőket találja meg. Bartha László, Boross Géza, Breznay József, Duray Tibor, Iván Szilárd, Pirk János, Szabados Jenő, Szentiványi Lajos érett erővel csatlakoznak a magyar festészet vezető mesterei mellé és valóságból kiinduló művészetük segítségével a legszorosabb kapcsolatot tartják fenn a közönséggel. A másik csoport a természet esetlegességeitől függetlenül, a festészet általános elveit kutatja. Elvontságuk, elméleti tartalmuk sokáig távol tartotta tőlük a megértést és múzeum falán csoportosan szinte először szerepelnek. A festészet nagy forradalmárainak utódai ezek, akik a hagyományok igézetétől mentesen, bátor kiállással keresik a leegyszerűsített formanyelvet, a vonalak, színek, kifejezési formák független szerepét. A korán elhúnyt Vajda Lajos képei nyers őszinteséggel ütik meg ezt a hangot, mely Uomanovszky Endre, Kandó Gyula, Rozsda Endre, Sikuta Gusztáv művészetében széles skálában hullámzik tovább, míg Korniss Dezsőnél franciás fínomságúvá halkul, Anna Margit képén pedig kiegyensúlyozott harmóniában csendül ki. Zemplényi Magda nagy ötletgazdagsággal építi mondanivalóját, Bálint Endre Halas csendélete esztétikai tanulságot ad. Bán Béla a leegyszerűsített eszközöket szinte drámaian fűzi az eszmei kifejezés magja köré. A két csoport között állnak Hajnal János és Kurucz Dezső, akik a szociális problémák ábrázolásában keresik a festészet hivatását. Igaz közvetlenséggel szólal meg az újabb nemzedék alkotó ereje a grafikus-jellegű lapokon, ahol a röpke gondolat, vagy élménytöredék is teljes értékű kifejezéshez jut. Szalay Lajos rajzainak vonaldinamikája és mondanivalóinak mély tartalmisága a magyar művészet már elismert értéke. Méltóan versenyeznek vele Beck Judit, Karay Gyula, Koffán Károly, l'ituk József és a szobrász Borsos Miklós mélyenszántó grafikai ábrázolásai. A vízfestmények közül Fiedler Ferenc, Földes Péter. Hegedűs László oldott festőiségiikkel, Kákonyi István erőteljes előadásával, Kádár György romantikus lendületével, Bényi László, Perez János finom hangulatos árnyalataival, Amos Imre behízelgő előadásával inegkapóan tesznek tanúságot arról, hogy a jó televény megvan a legújabb nemzedék művészi kibontakozásához. Külön kell megemlékeznünk a szobrászokról, akik között már elismert kiállító művészek egész csoportja szerepel. A szobrászat a maga három dimenziójával erősebben összefogja a művészeket és jobban a valósághoz köti a kiindulást, ezáltal egységesebb alapot ad. Nem elérhetetlen chimérák után sóvárognak, Pirk János: Öszi vetés 31