Budapest, 1947. (3. évfolyam)

1. szám - VAYER LAJOS: Angol király képe a pesti Vigadón

A. VÁROS RAJONGÓI pár éve még a korzó környékén a régi Dunasor emlékeihez zarándokoltak. Az Európa­szálló, a Kereskedők háza, az Angol királynő tiszta homlokzataiban a Szé­pítő Bizottmány korát keresték. A Hangli fáinak árnyékában méla­búval emlegették a parvenü hotelek nélkül oly töretlen vonalú partot és a Dunasor ékességének, Pollack Mihály Redutjának haszontalan pusztulását. Hasonló barbárság napjainkban el sem képzelhető, hajtogatták. Ma már »az emberfőre helyezett dicsfény el­fakult«, a város rajongóinak, ha meg­vannak, nincsenek illúziói és az emlé­kezést sem segítik a művészet emlékei. A ránkmaradt nemes arányú épületek száz békés esztendő után követték a Redutot az értelmetlen rombolás út ján. A Dunasor nagy építészeti együttese visszavonult a művészettörténetbe, a magyar klasszicizmus előkelő lapjaira. Sorsa egy lett a város középkori és reneszánsz művészeti emlékeinek sor­sával. Csak multszázadi mesterek kedves képeiben él tovább, halhatat­lanul. A város végzete a magyar nemzeti romantika főművének, a régi Redut helyén épült új Vigadónak sem kegyel­mezett. Feszi Frigyes remeke, a »fék­telen fantáziájú és sziporkázó szelle­mességül« tündérvár, melyet a szokás VAYER LAJOS Angol király képe <i pesti V1 giiclón Osvald angol király /\nr. Kopoflb OcDajjbj Oswald. King of England Le Roi Oswald d'Angleterre szerint jóindulatú és rosszul tájé­kozott külföldi kritika kővévált csár­dásnak érzett, összeomlott. A régi ragyogás visszfényében magasba emel­kedő homlokzata csal, potemkini fal­ként üres romokat takar. A sok szere­tettel tervezett díszítések vonalai nyomán, fönt a párkány alatt végig­vonuló medaillonok sorában, a magyar mult nagyságainak domborművű képeire bukkanunk. Alexy Károly e reliefjei semmiképpen sem remekmű­vek, csak a regényes történeti szobrá­szat melléktermékei, de távol a kutató tekintetektől, a homlokzat hatását nem zavarják. Ma senki sem törődik velük, pedig valaha sok gánes és mulatság tárgya volt az egyik közülük. Mikor a Vasárnapi Újság az éppen elkészült épület képeit közölte, a következő kommentárt fűzte hozzá : »az oszlopok díszes domborműveit ismerik olvasóink, s hogy képünkön oly kicsiben és tisztán ki nem vehetők, nem csupán a kisded arányoknak tulajdonítjuk, hanem egyenesen a rajzoló művészt gyanúsítjuk, aki nem akarta, hogy a Közönség Nagy Lajos, Hunyadi János és Hollós Mátyás szobrai mellett — Warula Jakabra is ráismerjen, akit a művész szeszélye világverő nagyjainkkal egyenlő magas­ságba helyezett.« Jókai Mór a Hon tárcájában gúnyos hangon emlékezett meg az ismeretlen nagyságról. Nem volt egészen igazuk a gáncsolóknak. Pest város történetében, az 1686-i ostrom után, mint első városi bírót, ott találjuk Warula János Jakabot, ki a harmincad-hivatal ellenőreként viselte az újjáépítés megindulása idején oly fontos tisztséget. Ha túlzás is volt őt Zrinyi Miklós és Széchenyi István alakjaival egy szintre emelni, ma már többre tartjuk a hasonló viszonyok között helytálló városi funkcionáriu­sok történeti jelentőségét. A LOKÁLPATRIOTIZMUS e ked­ves esete nem az egyetlen érdekesség e mellképek sorában. A jobbról első Warula után a második medaillonból egy koronás, fátyolba burkolt fejű, Szilágyi Erzsébet apokrif arcképe AnOKpHíbHHCCKHH ÜOpTpeT CmiaaH 3paíc6cJ­Oil-painting of Erzsébet Szilágyi Portrait apocryphe d'Erzsébet Szilágyi erős vonású ós nemes komolyságú arc tekint le ránk. A dombormű alatt mondatszalagon ott a neve : Szilágyi Erzsébet. A képmás ismerős, nem a derék képfaragó leleménye. Megtalál­juk a polgári kor lakásainak falán, díszes keretben függő litográfiákon is. Grund Vilmos nagyméretű kőrajza »történelmünk kiválóbb nőalakjait« örökíti meg és az emlékekről készen kapott arcképeket hamisítatlan mult­századi arcokká alakítja át. Nem hiába keressük a Szilágyi Erzsébet­képmást a történeti képeskönyvekben sem. Sőt, ha fölütjük Teleki Józsefnek a Magyar Tudományos Akadémia kiváló elnökének a Hunyadiak korá­ról írott hírneves művét, az egyik kötet címlapja mellett, Axmann József finom acélmetszetében tűnik szemünkbe. E metszeten az alak derékig ábrázolt, baljában pálmaágat és jogart, jobbjában országalmát tart, melyen csőrében gyűrűt hordó holló áll. Kétségtelenül e metszetet másol­ták a népszem változatok, így a lito­gráfia és a relief is. De még ezzel a metszettel sem jutottunk el a képmás »eredetijéhez«. A metszet egy festményről készült, mely nem a romantikus képzelet, sem a historizmus korának szülötte, hanem valóban a Hunyadiak idejéből szár­mazik. E festmény 1840-ban tűnt fel, először az orvosok és természetvizs­gálók kassa-eperjesi vándorgyűlésén állították ki. Az arcliaeológia szak­osztály tagjai a képben Szilágyi Erzsé­betnek, Hunyadi János nejének és 19

Next

/
Thumbnails
Contents