Budapest, 1947. (3. évfolyam)

1. szám - RADOCSAY DÉNES: Egy művész levele

R, Léti István a gimnáziumi érettségi után mindössze egy hónapot töltött a Mintarajziskolában (Greguss János tanítványa volt), s rövid pesti szereplés után 1891-ben Münchenbe utazott. Még nem töltötte be tizenkilencedik életévét, amikor Hollósy iskolájában megkezdte komoly művészeti tanulmányait. Az ifjú művésznövendék hosszú levelekben számol be édesanyjának új életkörülményeiről, megemlítve mindent, ami szokatlan és ismeretlen előtte. A legaprólékosabb gonddal számol el az otthonról kapott szűk zsebpénzről és a legnagyobb csodálattal említi a Luitpold-kávéház szokatlan méreteit. A levelek Münchenből indultak és Nagybányára igyekeztek, legföljebb átutazóban érintették Budapestet ; mégis : az ifjú művész minden figyelme a magyar főváros művészi életére irányul, azzal hasonlítja össze a münchenit. Barátai és művésztársai, akikről megemlékezik, az idősebb mesterek vagy nemzedéktársai, egytől-egyig a budapesti művészi mozgalmak hangadói. Hollóssy, a tanár, talán kevesebbet tartózkodik a fővárosban, de itt mutatja be újabb festményeit, s a pesti bírálat, a hazai vélemény volt számára mindig a legédesebb vagy legkeserűbb. A levél egy részlete közelről ismertet meg Hollósyval is. Réti, a későbbi szabatos művészeti író, a festészet nehéz problémáinak oly nemesen egyszerű és finoman pontos kifejezője még messze jár a nagybányaiakról írott tanulmányok tökéletességétől. E későbbi írásai szerint ítélve az ifjúkori levelek pongyoláknak, könnyelműen bőbeszédűeknek hatnak. Nem a nagyközönség számára^ készültek; egy fiatal művésziélek érdeklődésének, közlési vágyának, kialakulásának hű tükörképei; a címzett, a festő édesanyja pontosan e szavakkal értette jól a fiú mondanivalóit. * A leveleket most Réti Istvánné őrzi féltő szeretettel. Az ő jóindulatának köszönhetjük e gazdag írásokban való élvezetes kalandozást. Az egyik — 1891 február 26-án, csütörtökön este kelt — levélből, mint legjellegzetesebbről, közlünk néhány részletet : . . . Annyit azonban röviden írhatok, hogy naponként hat órát rajzolok (nyolczat kellene, de reggel elkésem rendesen és különben ez a hat is kifáraszt eléggé — néha azonban többet is dolgozom). Délután 4-ig fejet rajzolunk (most egy öreg paraszt-It A I) O C S AY I) ÉNES fejet csinálok, azt hiszem meglehetősen fog sikerülni az én tudási fokomhoz képest). Azután 6-tól 8-ig aktot (mezítelen egész alak) skiczelünk. Ezeket egy skiccz-könyvbe rajzolom, úgy, hogy mind meg lesznek majd. Minden este, vagy minden két este készítek egy egész alakot. A Hollósi hetenként háromszor jön korrigálni. Hanem akkor aztán korrigál ! Nincs tán tanár ki jobban korrigálna. mint ő. Hogy a külseje nem tetszik neked azt elhiszem. Igen elhagyott külseje van, különösen utczán. Hanem ha kicsípi magát pl. frakkba — akkor keresni kell a párját. Arányos alakja van széles vállakkal és e mellett karcsú és egész alakján azért meglátszik az a hatalmas testi erő, a melyről itt hires is. Ezen az inkább magas, mint alacsony alakon az a markirt fekete fej olyan férfias szemrevaló alakot ad, kinek ritkán látni mását. Hanem persze úgy utczán, különösen azzal a kalappal rém ágról szakadt kinézése van. Előnyére felemlítem még neked, hogy gyönyörűen hegedül — különösen magyar nótákat és nem különben szépen zongorázik. Erős, vaskosuju, húsos, nehéznek látszó keze van : az ember nem tudja hogy képes olyan roppant fürgén játszani a zongorán, olyan finoman hegedülni a húrokon. Mikor az az otromba uj belenyúl a rajzba, s a már fölrakott részen az ujával bele rajzol, az ember azt hiszi, most vége van az egésznek, pedig gyönyörű dolgokat hoz ki, s avval vaskos ujjal a legfinomabb dolgokat belé nyomja, hogy csak bámulsz mennyi lélek, érzés, öntudat és tudás van annak csak az ujja hegyében . .. U.i. Mondd meg Béninek, hogy most februárban indult meg egy új folyóirat Pesten, ezzel a címmel : »Élet«. Kitűnőnek ígérkezik és szerezze meg valamelyik iskolatársától olvasni, mert egy igen jó dolog és igen hosszú van benne Lykától. Ezt ha megkaphatod olvasd te is, ha nem unod. De nagyon jó az egész lap. A jövő számban (nem a márciusiban, hanem az áprilisiban) is jön egy nagy tanulmány Munkácsyról, ugyancsak Lykától ; meglásd az fog csak nagy port felverni. Már írja — addig kész lesz. Jaj de jeles dolog. A pestieket meg fogja enni az ördög ; már eddig is különben Lykát megfojtanák egy kanál vízben, különösen azért a nyári kritikájáért, melyben olyan érzékenyen koppintott Margittaynak (hogy a képeit nem vették itt be) és Fesztynek meg a többi pestieknek az orrára. Akkor, mikor ez az említett kritika megjelent (Laci olvasta) Pállik itt isszonyú dühös volt és kereste Lykát, hogy megveri (Margittainak igen jó barátja), de ez már akkor otthon volt Nyitrán. Most pedig a legsimább, legudvariasabb Lykához. Sok eféle piktor-pletykát tudnék írni, de hát mivel nem ismered őket, hát nem érdekelhetnek . . . A levél 1891 február 26-án kelt. Réti február 1-én érkezett Münchenbe. A legelsők közül való. Két részletét közlöm, ezek művészi érdekességűek. a többi oldalakon személyes és családi vonatkozású dolgokról ír. Egy-egy ily ifjúkori levél teljes terjedelmű közrebocsátása a művész inonografusának lesz mellőzhetetlen feladata. 17