Budapest, 1947. (3. évfolyam)

4- 5. szám - BENEDEK ANDRÁS: Színházi esték

napi emberből áll, afféle moralizáló kórus, minden egyes tagnak megfelel valaki a másik családban, a »tükörben«, csakhogy ott a problémák, a figurák föl vannak nagyítva. A család feje egy bíró, humánus, kissé bogaras, de rokonszenves ember, akit ezer szál kötöz a társadalmi rendhez és osztályhoz, amelyet — néha jobb meggyőződése ellenére is — szolgál. Épp válaszúton áll a háború kitörése pillanatában. Osztálya, amelyet egy brutális és korrupt kolléga, a tanácselnök képvisel, őszintébb kiállást követel vagy nyugdíjba vonulást. Jó alkalom erre, hogy fia, Viktor rossz társaságba keveredett, s maga sem tudja, hogy üldözött szeretőjét, Verát elrejtse-e az apja lakásán vagy kiutasítsa. S a két habozó helyett felel a feleség, az anya, Helén : kiutasítja a menedékre váró kommunista lányt. A fiú számára a két út között nincs választás, a halálba menekül, s hogy a bíró mit választ ezután, nem tudjuk : a közvetítés megszakad. Az író — úgy érezzük — eggyel többet markolt, mint amennyit meg is tudott szorítani, amikor Viktort, a fiút állította a darab tengelyébe. A határozatlanságot, a bizonytalanságot akarta dramatizálni, amely az akkori — s talán a mostani és mindenkori — fiatalságnak valóban kínzó problémája, de természeténél fogva nem drámai probléma. A dráma állásfoglalást kíván, jobbra vagy balra : harmadik út nincs. S aki mégis a két út között habozik és végül sem tud választani. az nem elég érdekes és értékes egyéniség, hogy sorsán szánakozni tudjunk. Habozik Hamlet is öt felvonáson át, de róla tudjuk, hogy nagy király lett volna, ha megéli s végül is elszánja magát a tettre. És Hamlet királyfi volt, sorsán egy népé múlik, szinte mithikus figura, aki társadalmi helyzeténél fogva több önmagánál. De egy bíró fia ? Egy akármilyen polgár fia? Típus, tucatember, aki belyett, ha elpusztul, marad tizenegy más, egy se rosszabb nála. S tán ez a fogyatkozás, ez a hiba növeli kétszeresen nagyra az apa, a bíró figuráját. Ez az ember érték, egyéniség, bogaras furcsaságai mellett is olyasvalaki, akinek habozása érdekel s akinek végső állásfoglalása is érdekelne. Nem a kitűnő színészi alakítás tévesztett meg, Major Tamásé, aki a suta, dadogó-lelkű szavakhoz adekvát suta és dadogó mozdulatokat kreált, mozgást, szokásokat, testtartást, hogy ezt az embert egészében láthatjuk az élet hétköznapi és ünnepi pillanataiban egyaránt. Sutaságában is fölemelő, amikor a kísértő tanácselnököt kiutasítja, megindító, amikor a felesége előtt térdel. Mi történt ezzel az emberrel? — erre a kérdésre kellene válaszolnia az írónak. A többiek sorsát amúgy is ismerjük, a felfuvalkodott tanácselnököt (Tapolczai Gyula) épp úgy, mint az üldözöttségében is szilárd, meggyőződéses kommunista leányét (Sallai Kornélia). Az előadást Both Béla rendezésében ügyesen domborítja ki a szereplők kétféle habitusát : azokét, akiknek van meggyőződésük — jó vagy rossz — határozott, azokét, akiknek nincs, határozatlan beszéddel, mozgással jellemzi. A Nemzeti Színház bemutatóját gyorsan költ II III 0 k vető Kamara Színházi darab önkéntelenül is azt sugalmazza a nézőnek, hogy ezt a két ellentétes írót, Déry Tibort és Háy Gyulát együttes drámaírásra kellene biztatni. Az egyiknek kitűnő emberteremtő erejét a másik gondos jelenetek építményébe falazná, az egyik áradó szavait a másik izgalmas replikákká bontaná, az egyik robbanó temperamentumát a másik hűvös józansággal fojtaná le, s csak akkor engedné kirobbanni, amikor az a legerősebben hat. Háy Gyula új darabja Priestley drámáihoz hasonló, technikai mestermű, de nem a legnemesebb anyagból. Problematikája, igazsága tetszetős, de felületes, inkább hirlapi szenzáció, mint költői reveláció. A darab napjainkban játszódik és fasiszta összeesküvésről szól. Egy doboz körül forog a cselekmény. Ebbe a dobozba mint az Ezeregyéj palackjába a gonosz szellem, van bezárva, egy térkép, egy bűnjel, amely az összeesküvőket leleplezheti. s a fiatal demokrácia kezében hatalmas fegyver. A térkép özvegy Monoriné birtokában van, s mind a két fél szeretné megszerezni. Az egyik fél előbb egy kokott-újságírónőt küld érte, majd zsarolással próbálkozik, végül a szerelemmel, Illéry Pál személyes varázsával. Illéry jó időben kompromittálta magát a németek előtt, s ezért a demokrácia hőseként szerepelhet, holott múltja, magatartása, kapcsolatai a feudális társadalomhoz és a nagytőkéhez kötik. Húsz év előtti szerelmét próbálja föleleveníteni, s majdnem sikert ér el az asszonynál. Csak majdnem, mert Monoriné Elek fia, munkáslány barátnője és meggyőződéses demokrata barátja, Tódor András erősebbek, s a térkép az ő birtokukba jut. A mese — mint minden drámai mese—annyit ér, mint bányász kezében a lámpás : aranyat, ha aranyat talál a fényénél ... És az az érzésünk, hogy az író, ha nem találta is meg az aranyat, nem járt messze tőle. Valóban drámába kívánkozik az Illéry-féle ember, ha kötelékei az egyik'táborban tartják s a meggyőződése a másik felé vonja. A probléma nem új, de akárhányszor meg lehet újra írni közelmúltról, jelenről, jövőről — éppen csak a figura jelentékeny, érdekes egyéniség legyen. Itt pedig nem az volt. Pedig az író tud embert ábrázolni, bizonyíték rá a kokott-újságírónő, Bellányi Kis Teréz alakja, aki Sulyok Mária megformálásában hitelesen és érdekesen állott előttünk. Bemutatkozásként valami olyat mond. hogy Illérynek ő olyan propagandafőnöke is. És ebben az is szócskában nemcsak az volt benne, hogy egyben a szeretője is, hanem a figurának egész külsőbelső élete : jól élni is szeret, ezért harcolni is tud, ravaszsággal is, meg a testével is. A többi színésztől jó átlagalakítást láttunk : Uray Tivadar, mint Illéry és Tőkés Anna, mint Monoriné egy hajszállal sem mutattak többet írott szerepüknél, valamint a társulat többi tagja sem. talán az egy Balázs Samu kivételével (Tódor András). Az együttes zökkenésmentesen működött, mint a jól olajozott gép Varga Mátyás két szép díszletében, s ebben nyilván a rendezőnek, Gellért Endrének van a legtöbb érdeme. BUDAPEST Szerkesztőség : IV., Somogyi Béla-út 20. Távbeszélő: 189—482. Szerkesztőségi órák: délután 3—6-ig Kiadóhivatal: IV., Központi városháza, II. emelet 244. sz. Távbeszélő: 189—850 (398. mellékállomás) Hivatalos órák: d. e. 11-től 2-ig Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetéseket korlátolt számban veszünk fel. Folyószámla a Községi Takarékpénztár Rt. főintézeténél, V., Dorottya-utca 4. A folyóiratunkban megjelent cikkekre, versekre és képekre vonatkozóan minden jogot fenntartunk Kiadja a Budapest Székesfővárosi Irodalmi és Művészeti Intézet A nyomdai munkálatokat a Székesfővárosi Házinyomda végezte Mihalik Gusztáv vezetésével A nyomódúcokat Kurcz és Lajta cinkográfiai műintézete készítette A hirdetések ólommetszeteit Sütő László véste Az orosz fordítás Kitzigné Afanassenko Tatjána, az angol G. 0. Sling, a francia Mme Mazet munkája BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS HÁZINYOMDÁJA — >SUi — FELELŐS VEZETŐ: DE H 1 H A L [ Iv GUSZTÁV IGAZGATÓ