Budapest, 1947. (3. évfolyam)

4- 5. szám - MOLNÁR JÓZSEF: Régi falfestmények az ostrom utáni Várban

Időrendben következők (1780 körül) az Úri -utca 40. sz. ház vakolatrétege alól előkerült faldíszek, nagyon szép példái egy igényesebb háztulajdonos ízlésének. Valószínűleg magasrangú katona vagy udvari tiszt­viselő volt a megrendelő, kinek — mint azt az egyik falrészlet vadásztrofeái mutatják — a vadászat volt kedvenc időtöltése. Az itt talált és egv időből származó falképsorozat csak teljes egészében datálható, inert egyes motívumai megtévesztően visszanyúlnak a korábbi stíluskorszakba. így egyazon helyiségben meg­fér a rokokó, a XVI. Lajos és a pompei IV. stílusnak hatását éreztető látszatarchitektúra, mely nyilván a század közepén kezdett rendszeres ásatások nyomán alakult. De keveredik itt a zopf, a klasszicizmus és a napoleoni háborúk emléke is. Színekben minden helyi­ség egy bágyadt lombzöld árnyalataival van megoldva. Ez a színmegoldás egyébként igen gyakori a kor fal­díszítő festészetében s egyben barokk hagyomány. A következő képen az Országház-utca 2. sz. ház egyik falán talált töredéket mutatom be. Itt is — mint a minden iparművészeti vonatkozásában — eklektikus a megoldás : zopf-stílusú keretben mozarti hangulatot árasztó rokokóruhás férfi félalakját festette a mester, kinek mértéktartása és az egész falrészlet hangulata lényegesen polgáribb jellegű tulajdonosra vall. Lehet­ségesnek tartom, hogy a sajnálatosan az arcon leg­jobban sérült kép valamilyen korábbi családi arckép másolata. Ebben a házban több említésre méltó fal­részlet nem került elő. A várpalota nyilvánvalóan gazdag volt e tanulmány körébe vágó faldíszekkel. Ebből a gazdagságból sajnos alig maradt egy kis morzsa számunkra, néhány tenyérnyi vakolatdarab formájában. A palota Mária Terézia-kori részének egyik termében művészi rajzú, leveles indákból és virágfűzérekből alkotott falrészlet maradt meg, az eddig ismertetett emlékanyag leg­mesteribb munkájaként. Alkotója ízlésének magas foka, a rajz biztonsága és tónusgazdagsággal elért plasztikus volta nem egyszerű falfestőmestert, de nagy­tudású művészt sejtet. A színmegoldás itt egy zöldes­szürkének a fehérig terjedő árnyalataiból alakult. Az Uri-utca 19. sz. ház érett empire-stílusú faldísze nyújtja tanulmányomban a folyamatosságot. Ennek a háznak több helyiségét ilymódon díszítették. Az architektonikus keretezéssel határolt és gazdagon díszített falmezők a megrendelő pompaszeretetét bizo­nyítják. A kivitelezés azonban itt már nem éri el a művészi magaslatot, mint pl. a várpalota előbb tárgyalt falképénél. Mestere egy kevéssé hideg chrom­oxid-zöld fehérig terjedő árnyalataival oldotta meg feladatait. Ezután következő stíluskorszak : a romantika. Hogy e korból is nyújtsak valamit, ismét a várpalota Mária Terézia korában épült részébe kell visszatérnem. Ugyanannak a teremnek, melyben az előző palotabeli képet találtam, egy másik vakolatrétegén — szintén csak kis töredék formájában — előkerült egy fehér falmezőt határoló kobaltkék színben tartott roman­tikus-gótikus sarokmotívum. Rajzos megoldású, egy­szerű levéldíszes indának ízléses szövedéke. Az egyszerű feladaton is megnyilvánul az ismeretlen mester biztos és fölényes tudása szépívű, töretlen vonalaiban. Amint már említettem az itt felsorolt falfestmé­nyek mestereit ezideig nem sikerült megállapítani, bár a szép számban előkerült anyag megérdemelné a mestereikkel való azonosítást, 161

Next

/
Thumbnails
Contents