Budapest, 1947. (3. évfolyam)

4- 5. szám - MOLNÁR JÓZSEF: Régi falfestmények az ostrom utáni Várban

Hl OL MÁR JÓZSEF !tő(|i falfestmények az oslrom iiláni V«írbail A, LZ ostromtól talán legjobban felszántott budai várhegy házai közül egy maradt sértetlenül, mondja a statisztika. A legtöbb romhalmaz, vagy hatalmas sebek tátongnak rajta. Az utcákon becsapódott gránát nyomán lehullott vakolat és falrészletek inögül emitt előbukkan egy csúcsíves ablak faragott kőkerete, amott egy XIV. századból származó házikápolna szentélyfala, csúcsíves kapualjak ülőfülkékkel. Pár évszázaddal ezelőtt itt fogadta a ház ura vendégeit. Ebben a környezetben élte át a vár lakója a török megszállást, majd az 1686. évi felszabadító ostromot. Az ostrom után maradt romokat lassan barokk stílusú házak és paloták váltották fel. De megmaradt bennük egy-egy gótikus boltozatú szoba, kapualj, a barokk falak alatt és mögött csendesen szunnyadt a középkor számos emléke. A házak belsejében azonos a kép. Lépten-nyomon az elmúlt századok emlékei bújnak elő rejtekükből, mintegy számot adva a letűnt időkről. Ebből a nagy emlékanyagból ragadok ki egy kicsiny, de eddig eléggé mostohán kezelt részt. Kutatásaim során a falfestőmesterek tevékenységének változatos szép példái kerültek felszínre. Nem annyira művészeti, mint kultúrhistóriai értékek ezek a festett falak. Mintegy lezárják eddigi ismereteinket a helybéli otthont díszítő kedvről és a festőmesterek munkásságáról a XVIII. század vége és a XIX. század dereka közötti időben. Ez a szempont vezet, mikor az ide sorozandó emlékek egy változatos csoportját mutatom be. Mégpedig a XVIII. század végén kialakult faldíszítő festészet, majd az ezt követő empire-klasszicizmus és romantika idejének kiemelkedő mintáit. Ez a közel háromnegyed évszázad nálunk keverten alkalmazza a francia XVI. Lajos, a német zopf, majd ezt követőleg az empire és klasszicizáló stíluselemeket. Egyaránt érvényesül a francia, olasz, valamint német befolyás, hogy végülis a romantikus stílusban átadja a helyét egy nemzeti irányzat érvényesülésének. Budapest területén eddig csak egy hasonló emlék került elő a tabáni Apród-utcában (Id. dr. Horváth Henrik, Chinoiserie-falfestmények Budán, Tanulmányok Budapest múltjából II. Bp. Szfőv. 1933. 73—86. 11.) Ennek az emlékanyagnak keletkezési idejét Horváth Henrik 1780 körüli időben határozza meg. A szerzőjük, sajnos, ismeretlen. Míg a tabáni falképeknél nyilvánvaló, hogy mulató vagy hasonló helyiség díszítését szolgálták, addig ami példáinkat lakószobák vagy hivatalos helyiségek díszítéséül alkalmazták. Tehát témánk ebben az értelemben is különböznek az előbbi emlékcsoporttól. A közölt leletek legnagyobb része egy újabb vakolatréteg alól került ki s az ábrákon látható sűrű, véső okozta lyukak az újabb vakolat kapaszkodását szolgálták. Ezek és az egyéb súlyos sérülések az amúgy is töredékes anyag szemléletében zavaróak. Elsőül említem a budai városháza, majd később I. kerületi elöljáróság épületének egyik földszinti szobáját díszítő falképeket. Ennek a szobának barokk bolthajtásán az ebben az időben még a felismerhetetlenségig stilizált magyar koronát két angyal vörös bársonypárna fölé emeli. Alatta, már a függőleges falsík centrumában, fakeretet utánzó keretezéssel Mater Dolorosa félalakos képe került elő. Szívét tőr szúrja át 159