Budapest, 1947. (3. évfolyam)

4- 5. szám - MAJOR OTTÓ: Korrespontlenciák (vers )

csak romlott borok boldogítnak, szelíd háborba mámorítnak s kastély helyett a füstös konyha szorít elefántcsonttoronyba. Óh tisztaság, megváltó kékség, hevítve hűtő' téli hévség, fogadj fiaddá. Major Oltó KORRESPONDENCIÄK Ha mint a téli reggelek oly tiszta lennék és hideg, magamba szállnék meredek tetőimet szemlélni meg. Elhagytak forró napjaim, oly furcsa, furcsa szédület fog el, ha multam tavain merengek. Tavi épület, cölöpre vert, széljárta ház bámul a tóra. Csak korhadt, esetlen lába közt cikáz ^ a hal s a zöld moszat ( csak sajgó réseit tömi. Testvéreim, vízi virágok, szivacsmellű anyók, tömzsi csigák és lassú rákok, hová merültetek ? Jaj, egykor király voltam, vízből volt varázsos birodalmam, s minden enyém volt, min csak csillogott a víz — a fa, a ház, az erdő és az aszfalt — amíg egy őszi hajnalon tavaim rendre kiapadtak. Megfordult sorra életem, s mit egyre inni vágytam egykor, nem mámorít a pezsgő meggybor,