Budapest, 1947. (3. évfolyam)

1. szám - GEREVICH LÁSZLÓ: Budavár, egyetlen gótikus városunk

( löfülke a XIV. ÍZ. végéről (Ors/ágliáz-u. 9) Hmna c CHiienMeM, Koxeu XIV. neKa, (y i. Opcai xa i 9) Late XIV. century bench (No. t). Orpzäghäz-u.) Niche ä aiége de la fin du \1\ ' siécle 19, rue Országház) eredeti, ugyancsak egyeneszáródású kapukeret rejtőzött, melynek hatalmas rézsűje mintha hullámoznék a tagozatok gazdag fodrozásában. Kétségkívül ez a vár legszebb kapuja. Kapualját, sajnos, túlkorán fedezték fel és »restaurálták«, keresztboltozatának bordáit lefaragták. Sokkaréjú ülőfülkéinek gyámkövei, ívei és tagozatai össze-vissza haladnak, de sohasem találkoznak összeillően. Szomorú példája annak, hogyan nem szabad restaurálni. A szegény megkopasztott gótikus architektúrát lefaragták, befaragták, kipótolták, lejebbvitték, feljebbvitték, míg formái teljesen hitelüket vesztették. Nem egyedül ez a kapualj esett áldozatul a helytelen »javításnak«, hanem majdnem minden eddig ismert gótikus emléket valamilyen formában meghamisítottak, új részletekkel toldottak meg. konzolokat nyomtak tagozataik alá. de ha másképen nem, átfaragták, átcsiszolták, megsemmisítve fényárnyékhatást játszó nemes középkori felületüket, régi szerszámok és mesterek kezenyomát. A kapualj még ebben az átalakított formájában is igen hatásos. Az udvari homlokzat földszinti és emeleti árkádívei régi reminiszcenciákat idéznek. Az egy méterrel hátraugró emeleti fal alapján hihető, hogv a mostani bárok félkörívek helyén a középkorban elegáns oszlopos loggia húzódott talán az egyik oszlop lábazata volt az a későgót vörösmárványkő, amely most az udvarban áll. Kőcsipkés udvari folyosó nyomai több helyen ismerhetők fel. Az Ince pápa-tér 4. sz. első emeletén egy teljesen helyreállítható mérműves csúcsív maradt fönn a régi folyosó díszítéséből. Az épületek nemcsak kifelé mutatták szép arcukat, de az udvar felé is, melyben még mindig hatottak és éltek régi hagyományok messze visszhangjai. A kolostorudvarok befeleforduló bensőségét és nyugalmát hiába keresnők. De a loggiák és árkádívek, nyitott lépcsők vagy tornyos garádicsok, istállók, fészerek között élénk és színes élet zajlott. A ház belső élete ősszel vagy rossz, esős időben a széles budai kapualjakba szorult. Jobbára paloták maradványai voltak azok az emlékek, melyekről beszámoltunk, de nehéz volna határvonalat húzni. A gazdag kereskedők és iparosok nem éltek kisebb fényűzésben, mint a főurak. Különben is ebben a korban már javában folyt az arisztokrácia kicserélődése és XV. századi kultúra új szemléletével egyidejűleg újabb és újabb rétegek emelkedtek fel. A palota és a polgárház között nem sok különbség volt, tie míg az egyik oldalon a reprezentatív termek játszották a főszerepet, a másikban a munkahely, bolt, raktár. 9