Budapest, 1947. (3. évfolyam)

3. szám - IFJ. CSEMEGI JÓZSEF: Az óbudai zsidótemplom

IFJ. CSEMEGI JÓZSEF AZ ÓBUDAI ZSIDÓTEMPLOM .V/, l/.raeltlnklon«[iloma 0 Budáit DrrJsraclitüché Tewpcl in Jf/ojb Az EURÓPASZERTE ISMERT Münz Mózes óbudai főrabbi idejében, 1817-ben történt, hogy a Budai Építési Igazgatóság az óbudai zsidó hitközség megrokkant templomának megvizsgálására Thalherr József kamarai másodépítész vezetésével bizottságot küldött ki. A bizottság a roskadozó templomot lebontásra ítélte s így a hitközség választmánya az újjáépítés költségeinek biztosítása után 1820 április 3-án döntésre ült össze : Pollack Mihály, vagy Landherr András tervei szerint építse-e fel új templomát. A választás Landherr András egyszerűbb s kevésbé költséges tervére esett. A szerződést április 20-án meg is kötötte vele a hitközség. Eszerint Landherrnek a külső munkálatokat 1820 októberéig, a belsőket pedig 1821 májusáig kellett elkészítenie. Az épület felavatására 1821 július 20-án került sor s a hitközség a belső díszítő munkák elvégzésére Maurer János stukkatorral még ez évben megállapodott. Az építkezés a hitközségnek kereken 130.000 bécsi forintjába került, ebből az építész és pallér majd 34.000 forinttal részesedett, Goldringer Ferenc Xavér ácsmester munkájáért valamivel több, mint 10.000 forintot kapott, a kőfaragó pedig 17.000-et. A kisebb anyagi értéket igényelő iparosok közül csak Mayer lakatosmester nevét ismerjük ezidőszerint, mert az építkezésre vonatkozó, részint német, részint héber nyelven írt építési akták tüzetes levéltári feldolgozása még eddig nem történt meg. Az építkezés a szerződésben kikötött szokatlanul rövid időn belül bizonyosan lezajlott. Erre vallanak az épület sietve és pongyolán készített, legnagyobbrészt bontási anyagokból való körítőfalai, melyek néhol a kétméteres vastagságot is elérik s magjukat sokszor habarcs nélkül beöntött törmelék tölti ki. De ezt mutatja a kőrészletek : a lábazatok, keretek és különösen a főpárkányzat pontatlan elhelyezése is, hol az eltérés sok helyen a 15 cm-t is eléri. Másrészt az építmény egységes terv szerint újonnan készült el s a régi épületből egyetlen egy része sem származtatható. Tulaj donképeni magvát a templomtér alkotja, melynek északi oldalához a földszinten és a második emeleten helyiségek, az első emeleten pedig templomtérre nyíló karzatfolyosó csatlakozik. A földszinti helyiségeket a templomtérrel nyugat felől egy folyosószeri'í előtér köti össze, mely fölött az emeleteken egy-egy templomtérhez kapcsolt karzat terül el. E karzatokhoz az építmény délnyugati sarkában elhelyezett s a főhomlokzat jobboldali mellékbejáratán át megközelíthető lépcső vezet, viszont 108 a második emeleti helyiségek közvetlen elérésére az északi oldal tengelyében álló toldalékba foglalt lépcsőház szolgál. Az óbudai izraelita templom külső megjelenésének nagyvonalúságát az épülettest szerencsés arányai és hat méltóságteljes korinthosi oszlop által tartott előcsarnoka biztosítja. De nem kevésbé hatásos déli homlokzata is, amelyet öt pár ugyancsak korinthosi fejezettel ellátott falpillér tagol s közeiket félkörös falívek erőteljes architektúrája tölti ki. Az ekként négy falmezőre bontott déli homlokzatot négy hatalmas ablak töri át, melyek a templom belső bőséges megvilágítására szolgálnak. Keleti homlokzata már sokkal egyszerűbb és kiegyensúlyozatlanabb is. A tervező itt az alaprajzi asszimetriából keletkező homlokzati nehézségeken nem volt képes úrrá lenni. Úgy segített tehát magán, hogy a homlokzat második emeleti sávján a formaegyensúly megtartása érdekében vakablakokat alkalmazott. Végül az építmény legegyhangúbl) északi homlokzatának falfelületét egyenlőtlen távolságokban elhelyezett ablakok sora bontja meg. Még szerencse, hogy a lépcsőház tömege és a két falpillér által közrefogott homlokfalának jó arányai, valamint bejáratának és a fölötte elhelyezett ablakoknak tagoltabb formái ezt a semmitmondó homlokzatot megbontják, s ezzel e különben érdektelen falfelületnek mintegy hangsúlyt adnak. DE AZ ÉPÍTMÉNY belső téralakítása sem mentes a zavaró mellékzöngéktől. így például a megkapóan nagyvonalú oszlopos előcsarnok áhítatot keltő hatását, mely a nézőben lenyűgöző belső tereket sejtet, a levegőtlenül szűk templomelőtér majdnem teljesen lerontja. S ezt a sajnálatos hangulati törést mégcsak fokozza az a körülmény, hogy az épület főkapujának és a templomtér bejárati ajtajának tengelye nem esik egybe. Úgy, hogy a felcsigázott érdeklődésű templomlátogató a kapun át belépve egy dísztelen fallal kerül szembe. Azonban szerencsére e csalódást a templomtér impozáns méretei, hatalmas boltozatának jó térhatása, a karzatok ívei, nemkülönben pedig a szerényen, de finoman megfogalmazott architektúrájú tóraszekrény és a középen felállított bima művészi formája nagymértékben feloldják és az építészettörténeti kutatót arra a megállapításra indítják, hogy az alkotás tervezőjében egy nagyképességű, de monumentális architektúra megalkotásában gyakorlatlan építészt sejtsen. Landherr Andrásban ismerjük az óbudai izraelita templom tervezőjét, mert az idevonatkozó levéltári