Budapest, 1947. (3. évfolyam)

3. szám - LESTYÁN SÁNDOR: Egy szobor, hegedűszóból öntve

Reményi Ede fényképe egy erdélyi hangversenyútján, amikor a Petőfi-szobor javára hegedült Petőfi-lázban sínylődött és e láza nem csökkent, éveken át. * * * Ha elfogadjuk Liszt Ferenc említett rajzát Reményi Ede egyéniségének, zenész-karakterének ábrázolására, akkor azt mondhatjuk : valósággal »össze-tányérozta« a pénzt a szoborra. Egy családi feljegyzés fekszik előttem, Reményi Károly ügyvéd írta le, a művész testvére, később a Petőfi-szoborbizottság jegyzője. Nyilván utólag feljegyzett adatok, nem hivatalos elszámolás. Eszerint az első vidéki Petőfi-koncertek az alábbi összegeket juttatták a szoborra : Halas 183 frt, Makó 88 frt, Hódmezővásárhely 176 frt,Szentes 184 frt, Szarvas 60 frt, Gyula 75 frt, Nagyszalonta 64 frt, Nagyvárad 358 frt 30 kr, a püspökladányi indóház várótermében improvizált hangverseny 38 frt, Debrecen 262 frt, Dobsina 30 frt 21 kr, Igló 82 frt 55 kr,Szepsi 60 frt, Baja 124 frt, Arad 158 frt, Kisújszállás 52 frt, Károlyfehérvár 125 frt, Nagyenyed 100 frt, Csik-zsögöd 56 frt, Fogaras 40 frt 40 kr, Szegszárd 70 frt, Pöstyén 140 frt, Hajdúböszörmény — ismét improvizált hangverseny egy banketten — 64 forint. A hivatalos körök mindent elkövettek — ami módjukban állott, — hogy a mozgalmat akadályozzák. Reményi leveleiben állandóan hangsúlyozza, hogy Petőfi-hangversenyein soha, sehol egyetlen »hivatalos személyiség« nem jelenik meg. »Bár kíváncsiak a világjáró hegedűre, a cél távoltartja őket koncertjeimtől« — írja egyszer anyjának Pestre. Öt esztendőnek kellett elmúlni, míg Reményi (1865 végén) elérkezettnek látta az időt a szoborbizottság végleges megalakítására, s ugyanakkor kérvényt adott be a Helytartótanácshoz: »miszerint a Petőfi Sándornak Pesten, mint a dicső költő főműködési helyén emelendő szobor érdekében egy szoborügyi intéző bizottság alakítását engedélyezni s az ügyet, mely a fővárosnak ép úgy, mint az egész országnak dísze és dicsőségére szolgáland, hazafias pártfogásban részesíteni méltóztatnék.« A beadványban az az érdekes, hogy Reményi abban Pestet, mint a költő »fő működési helyét« említi. Ez érthető, hiszen a muzsikus rebellis volt és elsősorban Petőfi forradalmi szerepére gondolt. Mondanunk sem kell, hogy a Helytartótanács nem intézte el a kérvényt. Az 1866. évi porosz-osztrák háborúnak, majd a magyar alkotmány kiegyezéses visszaállításának kellett következni, amíg a Petőfiszoborbizottság 1867 november 17-én — tehát hét esztendővel az eszme felvillanása után — csakugyan megalakulhatott. Elnök : Reményi Ede, alelnök : Tóth 84