Budapest, 1946. (2. évfolyam)

2. szám - KŐHALMI BÉLA: Szabó Ervin emlékezete

Rés/.let Szabó Ervinnek a Fővárosi Könyvtár könyvtárosi állására beadott pályázatához csatolt Önéletrajzából hajtóinak túlzásai és a hatóságok üldözése elvette az alapító kedvét ettől s a hasonló reformtervektől és Angliába költözött. Távozása után megszűnt a Társadalmi forradalom is ; Schmitt Jenő is elhagyta az országot. Szociális érdeklődésének két beléje oltott ága : a magyar parasztság sorsa s a munkásosztály történelmi feladata irányította munkásságát mindvégig. Akkor is, amikor könyvtárosi feladatokat vállalt. Nem tudott, nem akart lazítani a mozgalommal való kapcsolatán akkor sem, amikor főmunkatársa lett a Huszadik Század-nak, és alelnöke a Társadalomtudományi Társaságnak. Ezt a két fontos tűzhelyét a haladó Magyarországnak a szabad vita fórumának tekintette 9 a tudós csoport céljait szolgálva, saját erkölcsi- és szellemi függetlenségét védelmezte. Tanulmányai, cikkei, bírálatai, kortörténelmi jegyzetei és a munkásmozgalom felvetette kérdésekről a v>kis-káté szocializmusa szellemi béklyóitól mentesen itt jelentek meg. A hatalmasan előretörő szakszervezeti mozgalom s a politikai befolyásában megerősödő szociáldemokrácia évei voltak ezek. Szabó Ervin éber, kritikus megfigyelője volt a mozgalomnak s mint a tudományos szocializmus hagyományainak őrzője az alkotó marxizmus szellemében gyakorolta kritikáját a forradalmi frazeológiába öltöztetett reformizmus, a parlamentáris taktika s az orthodox marxizmussal szemben. Jókorán ismerte fel a mozgalom válságát ; a válság okát az elmélet és gyakorlat szétválásában látva, úgy mint később Lenin és figyelmeztette a munkásságot arra, hogy »az eszmék konkrét formát csak a megfelelő környezetben ölthetnek, azt kell tehát keresni, hogy az osztályharc miként válhatik eleven valósággá«. A szocialista akció gyökeres átalakítását sürgette, a forradalmi elvekhez való visszatérést, szakítást az illúziókkal, a parlamentáris talaj elhagyását. A szociáldemokrácia két dogmája, 1. hogy a párt és a gazdasági szervezetek két egyenrangú tényezője a munkásság osztályharcának és 2. hogy a politikai párt épp olyan osztályképviselet, mint a gazdasági szervezet ; e két dogmából folyó szociálista politika és taktikával szembenálló magatartása hozta közel Szabó Ervint a Hubert Lagardelle által szerkesztett Mouvement Socialiste folyóirat íróihoz, így lett a Bourse du Travail embereivel a modern szindikalizmus egyik megalapítója. A szindikalizmus és szociáldemokrácia c. tanulmányaiban és a Tőke és Munka harca c. könyve fejezeteiben fejtette ki Szabó Ervin a forradalmi szocialista politikának ezeket a problémáit, de Marx-magyarázatai során Marx és Engels válogatott művei II. kötetének jegyzeteiben is rávilágított az antiparlamentárizmus, az államszocializmus kérdéseire. E kötet megjelenése élénk vitát váltott ki a magyarországi munkássajtóban ; erről tanúskodik hosszú vitája Böhm Vilmossal a Vas-és Fémmunkások Lapja 1909. évfolyamának hasábjain. Szabó Ervin hitt abban, hogy a művelt s a különböző előítéletektől mentes, tudományszomjas munkásság élcsapata — magja a szakszervezeteknek — idővel már a mai társadalomban meghódíthatja az intellektuális funkciókat. Ez vezette könyvtárpolitikájában — különösen a gyári munkáskönyvtárak kérdésének felvetésében akkor, amikor látnia kellett, hogy nagy könyvtári terveinek elgáncsolása befejezett tény. Az első világháború okozta lelki megrendülés se módosította ezt a hitét, noha — barátai tanusága szerint — a háború alatt etikai orientációja határozottabb lett. »Baráti körben — írja Jászi Oszkár — nem egyszer hangsúlyozta, hogy igazi forradalom csak mély tudományos meggyőződésből vagy vallási hitből eredhet . . .« E mögé a kijelentés mögé rejtőzött — az elkerülhetetlen forradalom víziója nyomában — a munkásmozgalom féltése. Az az aggodalma, hogy az eléggé ki nem művelt, a forradalmi iskolát ki nem járt, erre fel nem készült munkásság elbukhatik a forradalomban. Ezzel az aggodalmával magyarázható, hogy ellenzéki magatartása a szociáldemokrata párttal szemben a háború második felében még jobban megmerevedett, bizalmatlansága még jobban megkövesedett. Heves polémiát folytatott a Népszavával a Világ hasábjain 1917 elején. Sokaknak feltűnt egy népgyűlésen tanúsított magatartása, amikor tüntetően helyeselt és tapsolt a szélső ellenzék szónokainak s az a helyeslő biztatás, amit e sorok írója kapott tőle ahhoz, hogy Budapesten megtartandó monstregyűlésre a független német szocialisták egyik vezérét, Haase birodalmi képviselőt hívja meg. (A gyűlés elmaradt, mert Haase képviselőt a magyar hatóságok a határon feltartóztatták.) Néhány hónappal később érte az a kitüntetés, hogy a Szovjetorosz Akadémia meghívta tanárnak. Sok barátja úgy látja, a sorsnak az az intézkedése, hogy mindkét forradalom bekövetkezése előtt elszólította a halál, megóvta őt a tragikus összeomlástól. A forradalmak fiatalsága viszont úgy érezte, hogy ő, aki kétségtelenül vállalta volna a forradalom apaságát, a marxi módszerek alkalmazásában sok tanítással maradt a magyar jövő adósa. BUDAPEST \ SZÉKESFŐVÁROS TÖRTÉNETI. MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALMI KÉPES FOLYrtlRm Szerkesztőség: IV., Somogyi Béla-út 20. Távbeszélő: 189—482. Szerkesztőségi órák: délután 3—6-ig Kiadóhivatal: IV., Központi városháza, II. emelet 239. sz. Távbeszélő: 189—850 (398. mellékállomás) Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetéseket korlátolt számban veszünk fel. Folyószámla a Községi Takarékpénztár Rt. főintézeténél, V., Dorottya-utca 4. Kiadja a Budapest Irodalmi, Művészeti és Tudományos Intézet A nyomdai munkálatokat a Székesfővárosi Házinyomda végezte Mihalik Gusztáv vezetésével A MA FI RT 9 felvételét Rózsa György és Bass Tibor készítette A nyomódúcokat a Kurcz és Lajta cég készítette Az orosz fordítás Kintzigné Afanassenko Tatjána, az angol G. 0. Sling, a francia Gyergyai Albert munkája BUDAPEST SZÉEÍSFdVÁRO! HÁZINYOMDÁJA — 70208 — PBLKLOs VBZBTÖ: DK MIHALIK QU8ZTÁV IGAZGATÓ 95