Budapest, 1946. (2. évfolyam)

1. szám - NAGY TIBOR: Egy aquincumi festő lakása

Egy aquincumi festő lakóházának marad\ánya Остатки жилища художника в Аквинкуме Remains of an Acquineum Painter's House Les restes de la demeure d'un pe'ntre d'Aquincum Villára emlékeztető épületünk tulajdonosa egy aquincumi festő volt. A 6. számú helyiségben megtaláltuk e művész festőkészletének fontosabb darabjait. Először négy darab agyag festéktégely került elő. Belső oldalukon rászáradva megőrződtek a vörös, sárga és zöld festék darabkái. Ezeket a tégelyeket az Egyetem kémiai Intézetében analizáltattuk. Kitűnt, hogy a szobák kifestésénél használt színek vegyi összetétele megegyezik a tégelyekben fennmaradt festékdarabok anyagával. így nem lehetett kétség arranézve, hogy e lakás tulajdonosa hivatásos művészember volt, aki egyúttal lakása szobáit is kifestette. A tégelyeken kívül napvilágra került még egy kis rézmozsár, valamint egy, mindkét végén szélesen lekerekített bronzrúd. E mozsárban zúzták apróbb kis részekre a kemény, darabos festékeket. Utána pala-, vagy márványlapon bronzkanállal finom porrá nyomták szét a durvább festékszemeket. Egy ilyen palalap bronzkanállal együtt festőlakásunkból is előkerült. Aquincumban különben már a mult század végén találtak a miénknél szerényebb festőkészletet, egv női sírban. A római birodalom területén a legváltozatosabb tartalmú ilyen festőkészlet a galliai (Franciaország) Saint-Médard-des-Prés melletti villa területén került napvilágra 1847-ben. Az agyagtégelyek helyett, ez utóbbi helyen, rekeszekre osztott bronzládikát használtak a színkeverésnél. Az aquincumi magánház igazi értékét a gazdag falfestészet jelenti. A polgárváros területén elsőízben itt kerültek elő nagyobb mennyiségben korai, 2. századelei falfestmények. Egy részüket még a falfelület eredeti helyén találtuk meg. Az úriszobának számító 8. számú helyiség kivételével a többi szobák egységes dekorációt mutattak. A fehéralapú falfelületet vörös vagy zöld vízszintes és függőleges sávok osztották fel. Közvetlenül a padlózat felett mindenkor egy alacsony lábazati festés foglalt helyet. A bejárati folyosó falán ezt a lábazati részt vörösszínű virágok s növényi kandeláberek díszítették. A többi helyiségben egyszerű eszközökkel, odafröccsentett vörös és zöld színfoltokkal márványozást kívántak utánozni. Gondosabb munkát árul el az előszoba lábazati festése, amelyen vörös és fekete színnel háromszögalakú geometrikus mintát festettek. A lábazatokra mindig a középmezők következtek. Ezeket vagy egy nagyobb, központi mező körül helyezték el, vagy pedig ritmikusan váltogatták egymást a középső falfelületen a szélesebb és a keskenyebb mezők. A nagyobb mezők belső díszítése hármas virágfüzérből állott. A füzérek virágkehelylevelei világos- és sötétvörös, kék. fekete és zöld színeket mutatnak. A mezők közepén leveles ágon álló, vörös és zöld színben festett galambszerű madár foglalt helyet. A keskenyebb mezőket az említett vörös, zöld. kék és fekete színek felhasználásával növénykandeláberek töltötték ki. E virágdísz kosárszerű virágkehelyből nőtt ki, esernyőszerű tányérjain madarak álltak párosával, felső része pedig levélkoszorúban végződött. A középmezőket stukkópárkány zárta le, amelyen két delfin közé állított kantharos motívuma ismétlődött. A mennyezeti festésnek nem maradtak nyomai s ezért valószínű, hogy a szobákat vízszintes, sima gerendamennyezet fedte. A többi szobáétól eltérő dekorációt mutatott a »dolgozószoba« festészete. Az alacsony, lilaárnyalatú lábazaton zöldszínű sáscserjék között fehérszínű vízimadarak (gólya, kócsag) foglaltak helyet. A középső 4