Budapest, 1946. (2. évfolyam)

2. szám - NÉMETHY KÁROLY: Utazás Budáról Pestre

NÉMETHY KÁROLY Po hámok Zoltán rajzaival 1945 február 10. Megbeszélés a »Lipótmező« kerület orosz parancsnokával. Közigazgatási kérdések tisztázása céljából Pestre, — szükség esetén a magyar kormányhoz Debrecenbe mehetek. Kísérőim lesznek az itteni magyar rendőrség parancsnoka, továbbá dr. Sándor Pál hírlapíró, filozófus, szociológus, és rendelkezésemre bocsát egy orosz tábori csendőr altisztet. — Megtesszük otthon az előkészületeket, — körülbelül olyan formában, mintha békeidején, mondjuk, Amerikába indulnánk, — persze eltekintve a csomagoktól : összpoggyász egy irattáska, melybe néhány zsebkendőt, harisnyát, szappant, fogkefét tudunk tenni irataink mellé. Február 11. Begyömöszöljük magunkat egy rossz kis autóba, mely ha éppen akar: menni is tud. Végtelen orosz trén- és tüzérosztagok mellett haladunk a fagyos, csúszós utakon Budakeszi felé : Buda ostroma változatlan hevességgel folyik, tehát mintegy 30—40 kilométeres kerülőt kell tenni a pesti Városházáig a szokott 10 perces út helyett. Budakeszin megállítanak : a mi irataink rendben vannak, de az autót ott tartják, nincs külön fuvarlevele. Áttelepítenek bennünket egy félig rakott teherautóra. Útközben még néhány katonát és civil vándort veszünk föl. Carol, az örmény tábori csendőr — akivel rögtön megállapítjuk, hogy druszák vagyunk — a rendes felszerelésen kívül még hátizsákot cipel elemózsiánkkal. Még mindig jön szembe az ostromtüzérség, — a híres »Katjusák«, melyeknek 5 csöve gyors egymásutánban lövi ki süvítő lövegeit. Téli verőfény. Az országúton gyalogosok, kocsik, polgárok katonák. Uj népvándorlás. Budafokon is erősen látszik a háború. Pontonhidat keresünk. — az nincs. Végre néhány kilométeres gyaloglás a csatakos hóban s több-kevesebb veszekedés után Carol mindnyájunkat bezsúfol egy kompba, mely az úszó jégtáblák között átvisz bennünket Csepelre. A Weiss Manfrédgyár erősen megsérült telepén keresztül bukdácsolva orosz teherautókat próbálunk megállítani, hogy vigyenek be Pestre, de itt már Carol tudománya is felmondja 62 a szolgálatot : nem vállalkoznak szállításunkra. — Nekivágunk hát a sok kilométeres útnak. A hideg miatt erősen felöltözve még nehezebben megy a sáros, csúszós úton a gyaloglás, de végre látjuk Pestet és minden lépéssel közeledünk célunkhoz. Elfagyott lábaimat mind nehezebben emelgetem, időnkint pihenő- és cigarettaszünetet kérek fiatalabb és erősebb, egészségesebb társaimtól, de már alig bírom magam. Végre bent vagyunk a városban. Bomok. tankcsapdák, leégett házak. Soroksári-út, Ferenckörút, Üllői-út. A Kálvin-tér szétbombázott házai, szökőkútja. Nem lehet a németeknek, nyilasoknak soha megbocsátani, amit ezzel a várossal tettek. Budának általunk ismert és aránylag elég épen maradt képe után szörnyű hatást tesz ránk az a pusztulás, ami elénk tárul. — Több helyütt igazoltatnak, de oroszunk papirja utat nyit. Mikor Carol sürgetve újból és újból megindít : Lucifernek érzem az Ember tragédiájában. Már besötétedett. Ujabb pihenőnél haditanács: hol helyezkedjünk el éjszakára. A rendőrparancsnok nagybátyjához vezet. A lakás egyik szobájában belövés, a többiből is eltanácsolnak. Bosszkedvűen szedjük újra sátorfánkat: kihalt a magyarokból a vendégszeretet, sőt az irgalmasság fáradt vándorokkal szemben? Elkeseredés. Felsóhajtok : vezess új útra Lucifer. — Sándor Pál veszi át a vezérlést. — Sándor-utca, Bákóczi-tér. Bomhalmazokon kelünk át. Ha van még járó-kelő az utcákon, barátságtalan, gyanakvó tekintettel mér végig és tovasiet, nehogv megszólíthassuk. Déry-utca. — Bérkaszárnya második emeletén szegényes kétszobás lakásban laknak új vezetőnk jobb napokat látott hozzátartozói. Boldogan fogadnak s versengenek benne, ki tud nagyobb áldozatot hozni, hogy minket elhelyezhessenek. Nagy a kontraszt az előbbi fogadtatás és a mostani között. A Carol hátizsákjából előkerülő ennivalónkból is csak nagy unszolásra fogadnak el valamit ezek a derék emberek. — Furcsa, — de kimerültségünk percek alatt múlóban a fűtött szobában ; persze nagy beszélgetés az egymást rég nem látott roko-