Budapest, 1946. (2. évfolyam)

11. szám - PÁLINKÁS LÁSZLÓ: A belvárosi plébániatemplom

Pest város szentségfülkéje 1507 Хранилище для святых даров гор. Пешта. 1507 The holiness-reeess of the town of Pest. 1507 Tabernaele de la ville de Pest. 1507 Díszítő friz Nagyrévy Endre püspök szentségfülkéjéről. 1507 Фвиз на хранилище епископа Надьреви Эндре. 1507 Decorative frieze on the holinessrecess of Bishop Andrew Nagvrévv. 1507 Krise d'ornement du tabernacle de l'évéque Endre Nagyrévy. 1507 fülkéjére (tabernaculum), amelyek eredeti helyükön a szentély evangéliumi és leckeoldalán állottak egészen a legutóbbi restaurálásig, amikor az alattuk is folytatódó gótikus ülőfülkék kiszabadítása miatt a hajó két utolsó oldalkápolnájába helyezték őket át. Az egyik, Nagyrévi Endre belvárosi plébános, thermopylei felszentelt püspök által alapított szentségház, keletkezésének pontos dátumát is viseli : 1507. A másik tabernaculumot Pest város tanácsa állíttatta és felső ívmezejében ábrázolt két adományozóban az akkori pesti királybíró és feleségének arcvonásait örökítette meg az olasz Quattrocento szobrászatán iskolázott magyar mester, akinek kezevonásait a budai királyi palota nem egy Mátyás idejéből származó renaissance töredékén is felismerhetjük. A két szentségfülke felépítése és tagolása az első pillanatra teljesen egyezőnek mutatkozik és csak a közelebbi vizsgálat győz meg minket arról, hogy egyetlen részlet, egyetlen apró díszítő motivum sem ismétlődik azonos megfogalmazásban a két tabernaculumon. Mesterünk a renaissance formakincs leggazdagabb skálájával rendelkezett, amelyet fölényesen kezelt. Az architektonikus részek és a domborművek egymásközötti harmóniája, maguknak a szorosabb értelemben vett fülkéknek látszatperspektivikus kiképzése, a szentségfülke két oldalát őrző és imádkozó angyalok megmintázása, a talpazatok címeres kiképzése és a koronázó félköríves timpanonok domborműves ábrázolásai, a fehér finom mészkő és a vörös márvány keverésének összehangolásai, mindmegannyi magasfokú művészi sajátosság, amelyek igen fejlett művészi érzékre és gyakorlatra vallanak. Hasonlóképen a pest-budai renaissance javatermése közé sorolható a templom északi tornyában befalazva volt hat darab pillérjellegű kisebb dombormű, amelyeken szárnyas angyalfejekből kiindulva, gyümölcsfüzérek lógnak le. A füzérekre lobogó szalagokkal, a miséhez szükséges szerelvények — gyertyatartók. ámpolnák, misekönyv, tömjéntartó stb. — vannak felfüggesztve, ami arra enged következtetni, hogy a töredékek egy reliefekkel díszített oltárnak az architektonikus keretezéséül szolgáltak (kiképzésének távoli mintaképe talán a padovai Santo-nak Donatello által készített főoltára lehetett). Keletkezési idejük a 15. század vége, amikor is 1496-ban okmányilag kimutatható, hogy a templomban építkezések folytak. Ehhez a csoporthoz tartozik még egy vörösmárvány szenteltvíztartó töredéke is. Ezekkel az alkotásokkal a magyar renaissance és mindaz, ami Mátyás udvarában, a magyar humanizmusban hozzája kapcsolódik, méltóképpen van képviselve a pesti plébánia-templomban, amely ily módon minden tekintetben kivette a részét a