Budapest, 1946. (2. évfolyam)

11. szám - PÁLINKÁS LÁSZLÓ: A belvárosi plébániatemplom

tatárjárás nem jelent általános nagy caesurát az ország kulturális életében egyebütt sem. A templom a 13. század hátralevő részeiben és a 14. század folyamán fennállott ugyan, de sokat vesztett fényéből és jelentőségéből és ezt az Anjou-kor pompája és kulturális fejlettsége sem tudta helyrehozni. Az újonnan keletkezett és szinte divatossá vált pesti szerzetesrendek, a ferencesek és a domokosok templomai szerepelnek ekkor inkább, mint az egyház és az államhatalom ünnepségeinek színhelyei. A templom újbóli felemelkedése Zsigmond király és császár idejére esik. 1398-ban a templom plébánosa, Babocsay Gergely a királynak udvari káplánja s mint ilyen, eszközölhette ki a templom újjáépítését. A korábbi román stílusú falak felhasználásával gótikus stílusban épülő templom szinte Zsigmond uralkodásának egész szellemiségét jelképezi : a lovagvilág utolsó felcsillanását, a hatalmas birodalommal járó internacionalizmust, Pest város gazdagságát — amelyet már ugyan Rogerius is megemlít — a kor művészeti életébe való közvetlen bekapcsolódást, a városi polgári kultúra kiteljesedését. Zsigmond uralkodása alatt a 14. század legvégén, vagy a 15. század első évtizedében a román stílusú bazilikális templomot annak teljes szélességében gótikusán úgy építik át, hogy a román templom apszisánál kezdik az új templom szentélyét. Ez az új templom szentélykörüljárós csarnoktemplom volt, amelynek szentélye a mai napig is fennmaradt. A szentélykörüljárós alaprajzi elrendezés Franciaországból indul ki és kerül bencés meg cisztercita közvetítéssel egyre keletebbre. A csarnoktemplom viszont a korábbi latin szellemű bazilikális elrende-A szentély gótikus oldala Гатическа стена святилиша The Gothic wall of the santuary Mur gothique lateral du sanctuaire Az egykori szentségház töredékei XIV. sz. második fele Фрагменты хранилища для святых даров (2. половина XIV. века) í ragments of the ancient sacristy, second half of the fourteenth century Fragments de 1'ancien tabernacle ; 2<le nioitir du XIVе giécle zésű templomoknak Németországban keletkezett elferdülése. Francia és német hatás keveredéséből jön tehát létre az újabb pesti belvárosi plébániatemplom, amelynek azonban önálló alaprajzi és szerkezeti kialakítása tipikusan magyar jelleget biztosít számára. A templom építészeti stílusának ez a ténye az egész későközépkori magyar kultúra kialakulására jellemző, hisz a humanizmus és a renaissance hatásának hiányában ekkor még olasz indítások csak szórványosan érvényesülhettek. A későgotikus egytornyos, háromhajós, csarnoktemplom díszes kiképzésének többek között tanúbizonysága az a töredékeiből rekonstruálható, hatszögű alaprajzú, gazdag gótikus mérinűvekkel díszített szentségház, amelynek oldallapjait szentek egészalakos festményei borították, s amelyen fentebb pedig konzolokon álló szobrok helyezkedtek el. A szentségház festészeti díszéből egyes töredékek — szent püspök, női szent és angyal feje — még a harmincas évek elején végzett helyreállítási munkálatok során kerültek elő a szentélyből az oratórium lépcsőfeljárójához vezető Mátyás-kori későgótikus kapuzatba befalazva. A töredékek a pesti-budai monumentális festészetnek első emlékei, s azokon az esztergomi királyi kápolnában a 14. század közepe után dolgozott firenzei Niccolő di Tommaso egyik, valószínűleg magyar tanítványának a kezét véljük felfedezni. Finom lírájuk, formai és érzelmi kiegyensúlyozottságuk messze a korbeli magyar alkotások fölé emelik a belvárosi töredékeket, mintahogy valószínűleg az egész templom is egyike volt az egész 399