Budapest, 1946. (2. évfolyam)

10. szám - BÁLLÁ MIHÁLY: Jelky András budai polgár

Y/SW/ Kaló/ok rabul ejtik Andrást hát a lábánál fogva és a tengerbe lódí­totta ; a felügyelő egy ideig vergődött a hullámokban, aztán, minthogy úszni kitűnően tudott, igyekezett felkapasz­kodni a hajóra : igen, de Jelky kést rántva, úgy tett. mintha el akarná met­szeni a két kezét. Amivel arra kényszerí­tette, hogy tegyen le szándékáról és a part felé ússzon tovább. Erre az a török gyerek, aki még a hajón volt s attól félt, hogy most reá kerül a sor, Jelky lábához vetette magát és megfogadta, hogy szolgálni fogja és hű lesz hozzá. Jelky megnyugtatta és ked­vező szélnek fordította a hajót. Hét nap és hét éjszaka vitorláztak így mindig egy irányban kitartó, kedvező széllel s ez idő alatt egymást váltották fel alvásban és őrködésben. A nyolcadik napon megpillantottak egy nagy hajót. Jelky kalózhajónak nézte és nagyon meg­ijedt ; de mikor közelebb jutottak hozzá és látta, hogy keresztény hajó, mind­ketten fölemelték a kezüket és segítségért rimánkodtak. A hajóról integettek és jelt adtak nekik, hogy vitorlázzanak köze­lebbre. Ők szót fogadtak, szerencsésen fel is vették őket a hajóra, Jelkyt pedig besorozták a matrózok közé. Portugál kereskedelmi hajó volt és Makaóba tar­tott, néhány hónap múlva, 1757 május havában szerencsésen be is futott Makaó kikötőjébe. Q-ÚML izLqeJthi Ez a Kína legszélső határán levő város a portugáloké, akik jelentékeny kereske­delmet űznek ott. Jelky, mikor odaérkez­tek, megköszönte a hajókapitány jóságát, hogy megmentette a nyilvánvalóan halá­los veszedelemből és nemcsak hogy enge­delmet kapott tőle, hogy oda menjen, ahova akar, hanem kapott tőle még nyolcvan spanyol pénzt azért a fregátért, mellyel visszaszerezte szabadságát. Ugyan­abban a kikötőben horgonyzott egy kínai hajó is, mely Kantonba, a sinai birodalom híres városába volt indulandó, és Jelky megegyezett a kapitányával, hogy tizen­nyolc spanyol pénzért az őt is magával viszi. Most már csak a török gyerekkel volt baj. Az sírva kérte, hogy ne hagyja el; csakhogy a kínaiak semmiképen sem voltak hajlandók azt is a hajóra venni. Jelky tehát eladta a fiút hatvan spanyol pénzért a portugáloknak. I Amikor megérkezett Kantonba, egye­nesen Vint úrhoz, Németalföld konzulá­hoz ment, elmondotta neki viszontagsá­gainak történetét és szolgálatot vállalt a németalföldi hadseregben. Ugyanannak az esztendőnek novembris havában egy Justitia nevű hollandi hajón elindult Batáviába. Ez a város Gava (Jáva. Dzsáva) szigetén van s a leghíresebb minden németalföldi gyarmati város közt Keletindiában. Az 1758-ik esztendőben érkezett meg oda Jelky s még két hó­napig szolgált a németalföldi hadsereg­ben. Ez idő elmultával Peter Albert van den Parra, a Keletindiai Keres­kedelmi Társaság elöljárója megtudta, hogy Jelky szabómesterséget tanult. Ennek következtében házába fogadta avégből, hogy ott folytassa mesterségét, és Jelky oly szerencsével járt, hogy már abban az esztendőben felvették a város polgárai közé. Jelky ezek után megnősült : feleségül vette egy Sequin nevű angol leányát, remélve, hogy házasságával kedvezőbbre fordítja sorsát, ámde csaló­dott ebben a várakozásában, mert egyéb­ként nagyon jómódú apósa megtagadta minden kérését, amellyel nehéz viszonyai közt hozzá fordult. Jelkynek ezután még nagyobb kelle­metlenséggel is meg kellett küzdenie. Megrendelést kapott, hogy bársony menyasszonyi ruhát varrjon sürgősen egy nemesi család menyasszony-leányának, felfogadott a munkához néhány indust és késő éjszakáig dolgozott rajta. Munka közben az egyik indus feldöntötte a lámpát és olaját a menyasszonyi ruhára borította. Nagy ijedtségében Jelky kora reggel a hollandi társaság áruraktárába sietett, kiválasztott kilenc rőf bársony t és a társaság üzleti könyvébe a Keres­kedelmi Társaság imént említett elöljáró­jának nevét íratta be. A ruha elkészült, Jelky másnap mindenfelé pénzt hajt fel és kifizeti készpénzzel a hitelbe vett bársony árát. A hónap utóján az előbb említett elöljárónak szokás szerint be­mutatták a családja számára kiszolgál­tatott áru jegyzékét, az elöljáró felesége észrevette benne a bársony tételét, és jóllehet oda volt jegyezve hozzá, hogy a fizetés megtörtént, nagy méregbe gurult és elmondta férjének, hogy mi történt. Keresik és kutatják, hogy ki követte el a csalást, Jelky az úr lábához veti magát, elmondja neki a szerencsétlen esetet és bocsánatát kéri. Csakhogy az asszony mérgét nem lehetett lecsillapítani, az elöljáró eltaszította magától JeJkyt, ki­adta a parancsot, hogy térjen vissza a népsereghez és másnap induljon Crylan szigetére, hol a hollandusok megint háborúba keveredtek Candy királyával : minthogy pedig Jelky a város polgára volt, egyben kinevezte őt őrmesterré, havonta huszonnégy forint fizetéssel. papám kindjf. tömlöeéAm. Jelky az 1760-ik év mondott napján, minekutána feleségét apósának gondjaira bízta, több katonával együtt csakugyan útnak ereszkedett Batáviából. Három hónapot töltött a crylani táborban, akkor aztán azt a parancsot kapta a sziget vezénylő tábornokától, hogy a melléje rendelt csapattal kísérjen el egy fahéjjal megrakodott és Batáviába induló hajót Banda szigetére. Amikor oda megérkezett, ott az a parancs várta, hogy egy másik hajót, melv szerecsendióval és egyebekkel rakodott meg, kísérjen tovább Ambone szigetére, onnan pedig megint egy szekfű­szeggel megrakott másik hajót tovább Ternate szigetére, ahol szintén van néhány erődjük a hollandusoknak ; Jelkyt ezen a szigeten a helyőrségbe osztották be. A hollandusok Ternatei, Molyr, Machiam és Gilolo szigetek királyától évről évre teméntelen szekfűszeget kap­nak, és minden más nemzet kizárásával rendkívül előnyös kereskedelmet űznek ezzel az árucikkel. Igen, de látták, hogy a szekfűszeget termő fák napról napra elszaporodnak, és attól tartottak, hogy idő multával más nemzetek számára is szétosztják ezt az árut. Ezzel a királlyal tehát szerződést kötöttek, melynek értel­mében a fölöslegessé váló fákat ki kell vágatnia, viszont minden egyes kivágott fáért tizenkét-tizenkét forintot kapna tőlük — és ennek az alkunak biztos végrehajtására huszonnégy hollandussal és százötven szerecsennel Jelkyt rendel­ték ki. Igen, de az utat mutató kalauz tájéko­zatlansága miatt megesett velük az, hogy egy szomszédos barbár király területére tévedtek, amely területnek Papous a neve ; amire a feketék minden irányból összecsődültek és megtámadták őket. De míg Jelky indusai, kik gyors futás dolgá­ban túltesznek az európaiakon, villám­sebesen menekültek el a tüskés bozóton át, a papousbeliek a hollandusok leg­többjét lekaszabolták, kilencüket pedig elfogták és menten elkülönítették őket egymástól. Jelkyt, aki az utóbbiak közé tartozott, az ország egyik legelőkelőbb emberének adták át és börtönbe vetették, melyet inkább lehetett ketrecnek, mint tömlöcnek mondani. S&y, kis (jtkeijt ka jiub-iL Másnap ennek az indusnak a leánya, egy körülbelül tizenhatéves hajadon, oda­ment a börtön elé, sokáig nézte ott Jelkyt s úgy látszott, hogy nagyon megilletődik sorsán ; végül jelbeszéddel tudtára adta, hogy nemsokára feldara­bolják és felfalják. Jelky térdre esett és kérte, hogy segítsen rajta. A kis hajadon értésül adta neki, hogy meg­teszi, amire kéri, ha jó szándékát viszont­szolgálataival hálálja meg — és Jelky örök szerelmét és háláját ajánlotta fel neki. A kilencedik napon a kis fekete nő újra meglátogatta, vigasztaló szókat mondott neki és megígérte, hogy mi­hamarább segít rajta. Éjfélkor látta Jelky, hogy börtönének ajtaja hirtelen kinyílik, hogy a kis hajadon két indussal belép hozzá, kézenfogja, egy keskeny erdei úton egy folyóvízhez vezeti, ott 382

Next

/
Thumbnails
Contents