Budapest, 1946. (2. évfolyam)

10. szám - TOLNAI GÁBOR: »Duna áradása Pesten

<.r. 1'оггиу István : Pesti utcarészlet. Yízfeetmény. Székesfővárosi Történeti Múzeum I p. Форраи Иштван : Часть улицы Пешта, акварель. Исторический Музей столичного города \ street in Pest. Aquarelle by Count I. Forray. In the possession of ihr Municipal Historical Museum Comte Etieunc Forrav : L nc rue <lc Pest. Muscc Historique Municipal omlásakor! recsegése, sziv repesztő a ház fedelén fákon segítségért esdekelő embereknek sírásai s jajgatásai. Emberek! ne hagyjatok el veszni, kéttségbe esünk! így hallatzottak a keserves hangok a hajósok felé. — Ezen éjezaka tanúságot adhatna a legszebb emberi szeretetről, midőn t. i. mind a Csász. Kir. Katonaság, mind Főbb s alsóbb rendű Pesti Lakosok, akik csak hajóhoz juthattak, a veszedelemből serényenn hordották a kárvallottakat. •— Segedelmet nyujta majd mindenfelé e rémítő veszedelemben a Pesten munkálkodó Királyi Biztos Királyi Helytartói Tanácsnok, s Fő Ispáni Helytartó Ngos Lónyai János, ki bölcs rendelései áhai a Városi és Vármegyei Hatóságtól segittetve számtalanok életét meg mentette, és sok szerencsétleneknek könnyeit le törleszté. — Eppenn éjféltájban kondultak meg a Református Templom harangjai, s jaj veszélyt hirdettek, hol féllábnyira be csapott már a víz a Templomba, s az ide tolongott sok száz ember szabadulásért esedezett. Ide vetélkedve mentek a hajók, Főrangú és alacson sorsú evezőkkel, kik az ott lévőket átt szállitván a Barátok piaczán, mintegy 3 ölnyire a Klastrom ajtajától— tevék szárazra, kik részént a Templomban, részént a Királyi Curia épületében nyertek menedék helyet. Végre 11 óra felé a Víz nein apada ugyan, de nein is árada. hanem mintegy 3 óráig éjfél után ugyan azon egy állapotban csendesen megmaradóit. Péntek Martius 16kán. Ezen reggel köddel, hideg harmatozással, büdös gőzös, s egésségtelen athmosphaerában virrada fel. — Péntek reggele a közönséges szaladás és ki vándorlásnak reggele volt. Csak Pestből ki! ez vala a jel szava mindennek, a kinek a további költözésre költsége volt. A Víz csak igen halkai kezde apadni. Budán a Királyi Várban a Felséges Nádor 36 szobát nyittata az ált költözők számára — a Magyar Királyi Helytartó Tanács több Teremeit és Szobáit az Ország Házának fel nyittatá a jövevénx ek részére, de az egyes Házaknál is szívesen fogadtattak az oda menekedők. Végre 67 óra után, minekutánna sok ezren élet halál közti kínokban ki mondhatatlan nyomorúságot szenvedtek. Pesten alul. a másod ízben öszve torlasztott dunai jég hegyet az árvíz át törte vala, nagy sebességgel kezde a viz apadni, s többé nem árada. Három óra tájban a Felséges Herczeg István ismét mint az előtte való Napokban kenyeret hoza magával hajón, s a Barátok piaczán (mert akkor itt volt a leg nagyobb dereglyékre nézve is a Duna partja) ki osztogattatá. Estve felé már több ucczák megszabadultak a Viztől. Csak a következő 17. 18. 19. 20ik Mártiusban tűntek ki ezen Árvíz pusztításai, — ekkor lehete láthatni azon rémittő nagyságú veszedelmet, mellyben valának Pest Városának minden rendii Lakosai, — a Viz lassan apadván, a hajó hid Pest és Buda között Martius 30kán köttetett hé.— Valaki csak szemmel látó tanuja vala e pusztításnak, azt kelle meg vallania, hogy ezt a pusztítást le imi. le festeni csupa lehetetlenség, azt csak látni kellett. Egész ucczákat el sodrott a víz, hogy sokan házaikra nem akadtak az Árvíz után. Le omlott ház falak, ház födelek, gerendák, öszve zúzott ajtók, ablakok, bútorok s etc. széllyel szórva hevertek az ucczákon ; a fenn álló házaknak fedeleiken még láthatók valának azon lyukak, kötelek, vagy Lajtorják, mellyeken a veszedelemben lévő Emberek a padlásról magokat a Csónakokba le eresztették. — 355