Budapest, 1946. (2. évfolyam)

9. szám - VOIT PÁL: Pest-Budai bútorművesség

A pesti asztalos céh ládája (XVIÍI. század közepe) The box of the Carpenters Guild of Pest, XVIII. century Ящик работы пештского столярного цеха (середина XVIII. века) Bahut de la corposition des ébénistes de Pest (milien du XVIIIе s.) barokkig a polgári bútorok változatos formái kerültek ki. így Steindl nemcsak üzleti arányokban, de fejlődésileg is folytatója volt Vogel szerepének. Az ő üzeméből származott az 1832-ben berendezett Vigadó bútorzata is. A cseresznyefával borított vesehátú székek és kerek asztalok rajzai ránkmaradtak, maga a bútorzat úgylátszik szétszóródott. Pollack Mihálv, a Vigadó építésze különös gonddal ügyelt a berendezés stílusosságára s tudjuk, hogy az ő kívánságára Coffin Károly pesti kárpitosmester a »Credenzsaal« 116 székét és ottománjait kék helyett virágosmintájú cseresznyevörös moireselyemmel vonta be. Steindl műhelye készítette a nyolc dunai utashajó »ékes szobaszerkezetét«, amelyekben »az asztalok s a karatlan székek kőrösfa szeletekkel vannak borítva s a talapzat parkételt«. A Steindl-műhelyből kikerült darabok némelyikének rejtett helyén megtalálhatjuk az ovális alakú hatalmas cégbélyegzőt is. Úgyszólván egyéni stílust alkotott klasszicizáló modorú lombdíszes finom intarziákkal ékesített diófabútoraival, amelyeket — egy pár hiteles családi bútorkészlet alapján — elég biztonsággal lehet fölismerni. Munkássága mélyen átnyúlt a századfordulón s e korszakból származó hajlított bükkfából készült késő neobarokk bútoraiból még szép sorozatot őriz az Áldásy-család Krisztina-körúti háza. Steindl mellett hosszú sorban vonulnak föl e kor kitűnő asztalosmesterei. Bernthaler mester írószekrénye, Reisinger Ferdinánd varróasztalkája, a budai Schick György zongorája múzeumi tulajdonba kerültek. Rossznágel Márton főműve, a Király-utcai Gömöry-gyógyszertár berendezése, amelyet Pollack Mihály tervezett és Dunaiszky Lőrinc díszített aranyozott domborművekkel 1813-ban. Rajtuk kívül számtalan mester neve ismeretes anélkül, hogy hiteles munkáik ránk maradtak volna. Közöttük sok nevében is magyar mestert találunk. Siklóssy László egyedül 1827-ből, Belnay Imre, Bengyel István, Diószeghy Gábor, Eötvös János, Sersényi József, Simonyi György, Szivárgó János, Tolnay Mihály és Ujváry Sándor asztalosok neveit jegyezte föl. E kézművesek rajzolták és tervezték, gyalulták és faragták széppé és meghitté a régi Pest-Buda polgárságának otthonait, amelyeket ma hajlamosak vagyunk boldognak és békésnek hinni. Kossuth Lajos agitációja, amelyet a magyar ipar érdekében kifejtett, azokra a reményekre támaszkodott, amelyeknek legszilárdabb alapjait éppen a pesti asztalos műipar képezte. A pest-budai bútorművesség példája bizonyította, hogv a hazai ipar minőségben, ízlésben és korszerűségben megállja a helyét s versenyképes a dédelgetett idegen műiparral szemben is. ЯШШШ