Budapest, 1946. (2. évfolyam)

8. szám - RADIS KORNÉL: Újjáépítés a Szovjetúnióban

г Újjáépítés a Szovjetunióban Dnyeprosztroy világhírű vízierőművének újjáépítése Восстановление всемирно извесгных днемростроиских гидростанции RAD OS KORNÉL The reconstruction of the internationally famous Generating Plant at Dnyeprosztroy Reconstruction ä Dnyeprostroy des célehres forces hydrauliques ALIG VOLT a történelemben olyan pusztító dúlás, mint ami a gépesített második világháborúban a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniójának világvárosi jellegű nyugati városait és a szépen fejlődő községeinek ezreit érte. A nagy pusztítások ellenére a győztes világbirodalom még be sem fejezte a háborút, máris megindította az újjáépítést olyan iramban és olyan technikai felkészültséggel, amit csak természeti kincsekben rendkívül gazdag, a technikai szervezésben és tudományos üzemvezetésben kiváló nemzet tud felmutatni. Az óriás területű Szovjet Unió nyugati országainak vérkeringését jelentő nemrégen épült országos összekötő utak ép úgy elpusztultak a háború alatt, mint a vasúthálózat, amely Szentpétervártól Odesszáig, Kiewtől Moszkváig és számos más irányban behálózta a traktorokkal művelt végeláthatatlan földeket. A szállítási nehézségek és az erősen csökkent ipari termelés ellenére is jövőbe vetett hittel, lelkesedéssel és emberfeletti erőfeszítéssel indult el az újjáépítés, amelynek első célja az ipartelepek gyors helyreállítása és a súlyos lakáshiány minden eszközzel történő megoldása volt. Az épülő ipartelepeknek árammal való ellátására fel kellett építeni a teljesen elpusztított világhírű Dnyeprosztroj környéki vízierőmű-telepet. A több ezer munkással 2 év alatt felépített erőműtelep újjáépítését nemes versenyben 6 hónap alatt fejezték be. Fontossági sorrend szerint egymás után épültek fel az építőanyagokat termelő gyárak és ezzel az újjáépítés útja biztosítva lett. A LAKÁSÉPÍTKEZÉSEK TERÉN legelső volt a munkáslakótelepek felépítése. De az így megindult lakástermelés még nem volt tervszerű és korszerű. Az első tervek nem vették számításba a városok más és más jellegét, földrajzi fekvését, éghajlati és életviszonyait, hanem egységes elgondolások alapján kívánták a gyors újjáépítést végrehajtani. — Az épülő új utcasorokkal keletkező egyhangú városképek már a kezdetben élénk bírálatokat váltottak ki. A háború alatt a városok parkjai, kertjei, fasorai teljesen eltűntek. A zöld foltok nélküli sivár tájból kiemelkedő újonnan épült szürke bérházak lehangoló hatására mindenütt előtérbe kerültek azok a városépítési elvek, melyeket Moszkva fejlesztésénél dolgoztak ki. A győztes világbirodalom újjáépítésének maga Sztálin adta meg a helyes irányt. Sztálin Moszkva újjáépítési terveinek tárgyalásánál rámutatott arra is, hogy minden várost, mint történelmileg kialakult élő szervezetet kell vizsgálni, amelynek megvannak a sajátos adottságai és ebbe a keretbe kell a művészi szempontok és a korszerű városépítészet célszerűségi elvei alapján felépíteni a várost. A Szovjet építészet az utolsó években a túlzott egyszerűsítést és a célszerűséget túlértékelte. Sokan mellőzték a művészit az építőiparban, tagadták a dísztér jogosultságát a városépítészetben és ezzel az építészetet egyszerű mesterséggé alacsonyították le. Ez a 287