Budapest, 1946. (2. évfolyam)

8. szám - BÜKY JÓZSEF: A pengőtől a forintig

As infláció üteme fokosodik A megingott bizalom következtében egy példátlan versenyfutás indult meg az árak és a bérek között, ami a megrendült bizalommal együtt most már nem serkentő, hanem bénító és demoralizáló hatással volt a gazdasági és társadalmi életre. A spekulációs játék hihetetlen méreteket öltött,ami az egyébként amúgy is bizonytalan helyzetet fokozta azzal, hogy a dollárban és aranyban való számítás is bizonytalanná vált. A mobil tőkék az infláció üteme következtében napok alatt megsemmisültek, ha nem sikerült azokat reáliákba menteni. Tehát a vállalkozót csakis hitellel lehetett termelésre kényszeríteni, ami megint csak az infláció fokozását szolgálta. Általánossá vált a reáliákba való menekülés, aminek az volt a következménye, hogy az áruhiány még nagyobb lett, s ha áru mégis gazdát cserélt, akkor a pénztulajdonos igyekezett minél előbb lefedezni magát áruban, vagy idegen valutában, aranyban. Ez a törekvés a pénz forgási sebességét rendkívül módon növelte, sőt ez már nem is forgási sebességnek volt nevezhető, hanem a pénztől való menekülésnek. Megindult a cserekereskedelem a vidékiek és a városlakók között és a főváros különböző helyein cserebörzék alakultak. Október 10.-én forgalomba kerültek a 10.000, december 12.-én a 100.000 és december 27.-én az újabb 100.000 pengős bankjegyek. A pénzromlás ijesztő gyorsulása arra bírta a pénzügyi kormányt, hogy a bankjegydézsma eszközéhez nyúljon. A 12.000/1945. M. E. sz. kormányrendelet (M. K. december 19.) az 1.000, 10.000, 100.000 pengő címletű bankjegyek lebélyegzését rendelte el. A bankjegyek megjelölésére szolgáló bélyegjegyek ára a névérték háromszorosa volt, s így a lebélyegzés 75%-os bankjegydézsmát valósított meg. Sajnos, az így nyert összeg 383.399,619.000 mindössze 10—12 napra elégítette ki az állami igényeket és átmenetileg lenyomta az árakat és a valutaárfolyamokat, de utána annál jobban igénybe vették ismét a bankjegysajtót. A lebélyegzés előtt, azaz december 18.-án a dollár hivatalos árfolyama 154.100 pengő volt, ami 24.-én 103.400-ra süllyedt. A színarany grammja december 18.-án 173.400 volt hivatalos árfolyamon, amely 24.-én 116.353 pengőre sülyedt. A létfenntartási index december 19.-én 87.455 volt, míg 27.-én 42.668. Sajnos, ezek az árzsugorodások csak rövid átmeneti ideig tartottak és az új év kezdetén már a felülbélyegzés előtti árfolyamokat és árakat is túlhaladták. Erre való tekintettel a kormány bevezette az adópengőt. A dráma utolsó felvonása Az adópengőt nemcsak az adójövedelmek növelésére, hanem — a követelések és tartozások érdekében — mint számolási egységet is kívánta a kormány alkalmazni. Az infláció történetében az adópengő bevezetése jelenti az utolsó felvonás kezdetét. A pénzügyminiszter 77.022/1946. P.M. sz. hirdetménnyé (M. K. január 5.) tette első ízben közzé az adópengő és a pengő közötti értékarányt. A 12.430/1945. M. E. sz. kormányrendelet (M. K. január 1.) követelések és tartozások tekintetében — mint számolási egységet — bevezette az adópengőt. Eszerint bármilyen pénzkötelmet adópengőben is meg lehetett határozni. A Magyar Nemzeti Bank 1946 január 10.-től kezdődően csak adópengőre kiállított váltót fogadhat el leszámításra. Még egy jónéhány rendelet rendelkezik az adópengőről, amelynek következtében a pengőt a gyors kimúlásra ítélték. A gazdasági élet fokozatosan átállt az adópengőben való kalkulációra és a pengő maga csak arra szolgál, hogy az abban jelentkező árindexszámok alapján az adópengő értéke meghatározható legyen. Az elértéktelenedés folyamata ezzel még gyorsabb üteművé válik, úgyhogy a pénzjegynyomda nem győzi az újabb és újabb címletek kibocsátását, mert az egymást követő két címlet közötti időszak mindig rövidebbé és rövidebbé válik. 1946 március 28.-án kiadta a jegybank az 1 millió pengős bankjegyet, április 2.-án a 10 millióst, április 30.-án a 100 millióst és május 13.-án az 1000 millióst. A szövetséges szovjet főparancsnokság által kibocsátott pengőjegyek 1946február 28.-án megszűntek mint fizetési eszközök. E pengőjegyeket a Nemzeti Bank és a pénzintézetek 1946 március folyamán bankjegyekre váltották be névértékben. Január, február, március és április hónapokban az államkincstár 1*3 ; 6 ; 35 ; illetve 600 billió pengő n. é. újabb kincstárjegyet számíttatott le a jegybanknál. A pénzjegynyomda ezidőben már képtelen volt kellő időben az újabb és újabb címletek kliséit előállítani és az ebben jelentkező gyakori szükségletet úgy elégítette ki, hogy az elértéktelenedett címletek kliséit az elértéktelenedés sorrendjében alakították át a soron következő címletre és az előző címlettől eltérő színnel nyomták az újabb címleteket. Az emberek számolási képessége már nem bírta el a csillagászati arányokat és zavar támadt még a hivatalos mate_ matikai körökben is afölött, hogy a millió és a billió között, illetve a billió és a trillió között helyet foglal-e egy közbeiktatott számcsoport: a milliárd és a billiárd.