Budapest, 1946. (2. évfolyam)
1. szám - BENEDEK ANDRÁS: Színházi esték
A Munkás Kultúrszövetség Országos Központja rendezésében lebonyolított munkás-színjátszó verseny 1. díja Budapest székesfőváros adománya. Készítette Szomor László szobrászművész A FŐVÁROS MUNKÁS-SZÍNJÁTSZÓ VERSENYDÍJA A főváros történetében először zajlott le munkásszínjátszó verseny, a Munkás Kultúrszövetség rendezésében. A versenyek során több tehetséges munkásszínész, munkásrendező, sőt munkás színpadi szerző vonta magára a figyelmet. Karácsony két napján, délelőtt és délután tartották a »döntő« előadásokat. A bírálóbizottság az első három díjat a következőknek ítélte : 1. Kispesti Postás Szakszervezet (Takács Miklós postaaltiszt »Hajnalodik« című darabját mutatta be). 2. Magyar Kommunista Párt VII. kerületi központi csoportja (A Szentivánéji álom iparos jelenetét adta elő). 3. Budapest Székesfőváros Gázművei (Darvas József »Szakadék« című darabjának II. felvonása) és Magyar Kommunista Párt VIII. kerületi kultúresoportja (Bölcsföldi—Pados »Másik oldal« című jelenetével szerepelt). A főváros a munkás-színjátszó versenyekre művészi kivitelű első díjat ajánlott fel, amit Szomor László szobrászművész készített. A díjkiosztás ünnepélyes keretek között történt a Madách Színházban. Mösl vaqy soha Folytatás a S3, oldiilrúl Az író állásfoglalásának ezt a bizonytalanságát az előadás nem érzékeltetheti : pozitívum nem lévén, csak a negatívumot játszhatja meg. Ebben viszont remekelt a Kamara Színház együttese Gellért Endre rendezésében. Ténynek, adottságnak fogta föl ezt a negatívumot, s olyanoknak mutatta az alakokat, amilyennek írva vannak : üresnek, képmutatónak Az előadás talán vét a régi konvenciók ellen, mert becsapja a nézőt : nem készítik elő a leleplezéseket áruló megrezdülések. A színészek nem úgy viselkednek. mint ahogy a színész szokott, hanem mint ahogy a jól fegyelmezett társaságbeli ember. Talán Rápolthy (Olwen) az egyetlen, akinek idegen, szinte exaltált fejmozdulatát túlzottnak tartjuk, noha a figurának s a helyzetnek megfelel, de a játék egészétől elüt. Básti bamba férje, Lukács frigid felesége, Ungvári nyegle, homoszekszuális fiatalembere, Bánky ki* hisztérikája, Pataky Miklós hidegvérű angolja és Sitkey pletykaéhes írónője nein is annyira alakítások, hanem maguk az alakok. Töredékes lenne a beszámoló, ha kegyelettel nem emlékeznénk meg a fordítóról, Váradi Tiborról, a magyar drámaírás egyik nagy ígéretéről, aki fiatalon tűnt el most egv éve a háború forgatagában. Igen merész feladatra vállalkozott a Vígszínház Huxley darabjának bemutatásával : napjaink legizgalmasabb problémájába, a kapitalizmus és kommunizmus összeütközésének darázsfészkébe nyúlt bele. A mese egy kissé afféle modern Romeo és Júlia : a gazdag Selfmademan acélkirály Lidgate lánya, Joan és az idealista forradalmár Walter egymásba habarodnak, s azzal a furcsa happyenddel végződik, hogy Lidgate tönkremegy,\öngyilkos lesz. így egymásé lehetnek a szerelmesek. A mese azonban csak ürügy a két tábor bemutatására. Maga Lidgate szinte tragikus figura : alacsony sorból küzdötte fel magát, hozzáértéssel, rátermettséggel és aszkézissel. Az acélipar fejlesztését olyan fontos feladatnak érzi, hogy az élet minden egyéb öröméről szívesen lemond, s a célja érdekében külön morált alkot magának, amely törvénybe ütköző cselekedetektől sem riad vissza. Szűkebb környezetében ott van titkára. Spence, húsz év óta munkatársa, egy a dolgozók rétegéből, aki mégis a kapitalizmus híve. Ott van Upavon lapszerkesztő és egy üzletbarát, Lupton, akit a barátság egyáltalán nem gátol abban, hogy egy ügyes manőverrel barátját tönkre ne tegye. Lidgate tragédiája ott kezdődik, amikor reklámcélokból beköltözik egy hercegi palotába, megpróbál a született arisztokrácia életformájához idomulni s nevelőül vagy udvari bolondként egy írót vesz maga mellé. A mérleg másik serpenyőjében csaknem egyedül áll Walter, aki az igazságért küzd, az emberek jogaiért, anélkül, hogy ezeket az embereket szeretné is. Jellemző módon a Hvde-parkban találkozunk vele előszőr, amint a munkásokhoz beszél. Mellette egy őrült szónokol s valamivel odébb az 1 dvhadsereg próbál híveket szerezni magának. Ez a beállítás elárulja Huxley véleményét az angol kommunizmusról s aki nem értene belőle, érthet az »udvari bolond« Barmby szavaiból. Az író állásfoglalását Barmby képviseli s ettől kár volt Marton Endre rendezőnek megijednie. Kár volt úgy elszürkíteni ezt a kedves és okos figurát — főként az első felvonásban, — hogy a néző szinte ne is értse, mit talált rajta oh' von-34