Budapest, 1946. (2. évfolyam)

7. szám - HERMAN LIPÓT: Pascin Budapesten

Pascin a Japánban. Herman Lipót rajza 1911-BEN, első párizsi tartózkodásom alatt Pascin-nak annyit meséltem Budapestről és itteni barátaimról, hogy betartván ígéretét, félév múlva meglátogatott. Pascin akkor 26 éves volt, már európai hírnevű, zseniális rajzoló. Mint ember heinei szellem, rendkívül szeretetreméltó, szerény egyéniség. A művészkávéház asztalánál, amióta csak hazajöttem Párizsból, lelkesen hirdettem kollegáimnak s a nagyrabecsült idősebb művészeknek : Lechner Ödönnek, Szinyeinek, Rippl-Rónainak, Fényesnek, Csóknak, Iványinak, Kernstoknak — aztán a »civileknek« : Petrovicsnak, Majovszkynak, Nemes Marcellnek, Ernstnek, Mellernek, Lázárnak, hogy milyen kitűnő művésszel kötöttem ott künn barátságot a Döme-kávéházban, (mely a párizsi Japán kávéháza a művészeknek). És hogy ez a nagyszerű ember nemsokára Pestre is ellátogat. Az csak természetes, hogy megérkezése után első utunk a kávéházba vezetett, ahol kellő lelkesedéssel és barátsággal fogadták. Lakáson kívül műtermet is kellett keresnünk számára, inert ha már itt van, úgy dolgozni is akart. A lakás ügye könnyen intéződött el. Erre nem helyezett súlyt, egy nagymezőutcai Hotel-Garni kielégítette igényeit. A szűk kis szobában alig hogy elfért nagy utazó kosara. De éjjeli alvásában — bár rendszerint csak hajnal felé vetődött haza — meglehetősen zavarták a hangosan viselkedő futó vendégek. Viszont ez a cigányos élet mulattatta. Én természetesen munkája céljára rögtön felajánlottam neki műtermemet, ezt azonban csak húzódozva vette igénybe. Nem akar zavarni, mert ideges és főleg délelőtti időben eléggé terhes mások számára — mondotta. Hiába nyugtattam meg, hogy ezt el fogom viselni — nyakasan keresett műtermet. Szerencsére nem sikerült találnia, dacára Feleky Géza buzgólkodásának, aki Lesznay Anna műtermét közvetítette Pascinnak. Ráfanyalodott tehát vendégszeretetemre, ami valóban némi kényelmetlenséggel járt, viszont felbecsülhetetlen élvezetet és tanulságot jelentett, mert közvetlen közelből láthattam őt dolgozni. Modellt kellett rendelni, — nagyon szorgalmasan és gondosan dolgozott — HERMAN LIPÖT PASCIN BUDAPESTEN munkáinak könnyed színezete csak külső látszat. Gyakran figyelmeztetett, hogy nem szabad »a dolgokat túlságosan megcsinálni«, — mégis minden vonalának, ecsetvonásának megvolt a mélyen járó értelme —, ha kissé el is van rejtve a látszólagosan felületes, elnagyoltnak látszó felszín alatt. Nyolc hétig — amíg Pesten tartózkodott — szorgalmasan dolgozott Aradi-utcai műtermemben. Soksok rajza s talán 8—10 festménye készült itt. Néhányat abbahagyott, elment tőlük a kedve. MÁR AZ ELSŐ NAPOKBAN felmentünk Nemes Marcell lakásába, megcsodálta a Greco-kat, sőt Nemes saját festési kísérleteit is méltányolta. Igaz, hogy mikor az felajánlott a kedves és nagytehetségű művésznek egyet a saját festményeiből, Pascin ezt visszautasította, de aztán nekem azt mondotta : mégis csak el kellett volna fogadni, főleg a szép ráma kedvéért, amibe a lelkes Nemes festményeit gyorsan belerakta. Nemest egyébként szerette, a mért oly lelkesen beszélt s oly »tüzesen tudott nézni nagy fekete szemeivel!« Kernstok (aki akkor 266 Pascin rajza