Budapest, 1946. (2. évfolyam)

7. szám - KIRÁLY KÁLMÁN: A százéves magyar vasút

főváros, Buda és Pest közötti versengéssel, melynek során Buda még az 1838.-i árvízzel sújtott Pest város szerencsétlenségét is iparkodott a maga céljaira felhasználni abban a felterjesztésben, mely mint »Szabad k. Buda Fő Városa Tanácsa és Választó polgárságának Folyamodása a magyar közép-ponti vaspálya tárgyában« készült 1840. január 24.-én. Ebben írja azt, hogy »a Duna balparti vaspálya gyakran nyári időben is a vízáradásnak kitéve vagyon ; mi módon lehessen tehát ez esetben illy egész tengeren a pályát keresztül vinni, annak épületei és a körülfekvő helyiségek között a szükséges közlekedést fenntartani, mi módon a ne talán szerencsétlenséget szenvedő utazókon segíteni? ezt meg nem foghatjuk. — Váljon mi lesz tanácsosabb illy veszedelem teljes helyeken a felállított pályaépületekre milliomnyi értékű portékákat és nemzeti kincseket bízni, vagy pedig pálya végett a Duna jobbe veszélytől ment partját választani, azt bölcs ítélet alá terjesztjük«. A pesti pályaudvar 1845. március 11.-én megindul az első pesti pályaudvar építkezése is. Ennek terveit a sziléziai származású Paul Eduard Sprenger es. kir. építészeti tanácsnok, bécsi építész készítette el. Sprenger az 1838-i nagy árvíz után arra kapott megbízást, hogy az árvíz okait nyomozza ki, s tegyen előterjesztést a jövendő építkezés célszerű módjaira. Ezt a munkáját Pest város azzal hálálta meg, hogy még abban az évben a város díszpolgárává választotta. Az ő tervei szerint épült a pestin kívül a váci és szolnoki pályaudvar is. A vasúti indóház, fűtőház és az őrházak megépítésével a vasúttársaság Zitterbarth Mátyás építészt, a műhelyépületek és raktár építésével pedig Kasselik Ferenc építészt bízta meg. A nehezebb feladat Zitterbarthra hárult, a klasszicizmus korának erre az ekkor már jelentős építészére, kinek élettörténetével és működésének méltatásával a művészettörténet még mindig adósunk.Zitterbarth, aki 1803-ban Pesten született és 1867. november 14.-én Pesten halt meg, mint építész 1829-ben kezdte meg működését. Mikor a vasúttársaság megbízását kapta, már élete delén és művészi működésének tetőpontján állott. Már megépítette 1837-ben a régi Nemzeti Színházat és 1838—41-ben élete főművét, Pest város egyik legtisztább klasszikus épületét, Pest vármegye székházát, de ezen a két reprezentatív alkotáson kívül sokat épített magánosoknak is. Az akkori Pestnek, melynek építészete a nagy árvíz okozta rombolások során erősen fellendült, egyik legjobban foglalkoztatott építésze volt s 1845-ig mintegy 190 nagyobb, egyemeletesnél magasabb épületet emelt Pesten, a kisebbeket nem is számítva. Az indóház épületével is remekelt, legalább is a »Der Spiegel für Kunst, Eleganz und Mode« с. lap elragadtatott kritikusának, Weilnek magasztaló soraiból a következőket olvashatjuk ki. aki a lap 1846 március 18.-i, 22. számában ezt írja : »Az előző évben, 1845 március 11.-én még homokdombok és posványok éktelenítették el a váczi töltés melletti mélyen fekvő telkeket, s ma már ennek a mocsárnak sötét kiszögellésén egy, a legnemesebb stylusban épített, nagyszerű állomási csarnok emelkedik, hatalmas oszlopsorral, rézbádog tetőzettel, körülvéve impozáns gépházakkal. Az egyptomi pyramisok, ez a hatodik világcsoda, melyeken évszázadokon át millió munkáskéz foglalatoskodott, a befejezés időtartama és a felhasznált munkaerő tekintetében ehhez az épülethez viszonyítva minden bizonnyal háttérbe szorulnak. Gondolj el nyájas olvasó, egy laza mélyedést, mely a váczi töltéssel 9 öl magasságban masszívan boltozott ívekkel van kiegyenlítve, gondolj el ezen a művésziesen és szilárdan kiegyengetett telken egy csarnokot, amely ezer és ezer személynek, waggonok, és mozdonyok tömegének befogadására alkalmas, s akkor nagyon gyenge fogalmad lesz az ipari értelmességnek arról a csodás erejéről, mely egy év leforgása alatt ezt a hatalmas művet befejezte, de nem csak ezt az egyet, hanem még több más jelentős épületet is a pálya többi részén, számszerint 16-ot, melyek mind ezen arasznyi idő alatt keltek életre. Es ki az alkotója ennek a bámulatraméltó építészeti eredménynek, a hazai iparfejlődés e beszédes bizonyítékának? Zitterbarth M. úr, egyike a legnevesebb építészeinknek, kinek Pest városa oly sok nyilvános építészeti díszét köszönheti. A vasúti indóházban tett legutolsó látogatásunk alkalmával nevezett építész úr előzékenyen megígérte, hogy olvasóink részére ennek az építkezésnek, a hazai kereskedelmi forgalom és ipari fellendülés eme áldásdús templomának pontos részleteit is közölni fogja.« 15 mosdony ... A vasúttársaság a forgalom lebonyolítására 15 darab mozdonyt szerzett be. Az első mozdonyokat részben a belgiumi Seraingból rendelték a J. Cockerill & Comp, »erőműgyárból« (11 darab), részben J. Mayer mozdonygyárából Mühlhausenből (1 darab), másrészt a Maschinen-Fabrik der Wien-Gloggnitzer Eisenbahntól (1 darab), végül a philadelphiai W. Norris gyártól (2 darab). Az első mozdonyok neve a következő volt: »Pesth, Pozsony, Buda, Vácz, Neográd, Esztergom, Komárom, Hont, Borsod. Nyitra, Heves; Debreczen; Bécs ; Nádor és István«. E mozdonyok egyrésze 1845-ben, a többi 1846-ban került szállításra. A kazánvizsgálatokat a pesti egyetem természet- és erőműtani tanszékének profeszszora, a tudós Jedlik Ányos végezte, mint meghívott szakértő. Később — 1847-ben — még 10 db, 1848-ban pedig 6 darab mozdonyt vásárolt a vasúttársaság, az előbbieket a pest-szolnoki vonal megnyitásán helyezte forgalomba, az utóbbiakat pedig tehervonatok továbbítására használta fel. Próbamenet A vasútépítés időközben annyira előrehaladt, hogy 1845 november 10.-én ünnepélyes külsőségek között, József nádor és családja, valamint meghívott előkelőségek jelenlétében megtartották az első próbamenetet Palotáig. A Budapesti Hiradó 1845 november 13.-i számában a következőket írja az ünnepségről: »Mult hétfőn ritka ünnepély ment véghez fővárosunkban, mely egyszersmind biztosító zálogul szolgálhat arra, hogy valahára már csakugyan a cselekvés terén mozogni fogunk. Hirdetve volt tudni illik, hogy tíz órakor a központi vasúton első ünnepélyes kirándulás fog történni Palotáig s ennek hallatára már nyolc órakor ezer meg ezer ember foglalá el az indulási pont környékét. Tizenegyedfél óratájban tarackok dörgése nádorunk őfenségék közelítését jelenté, ki a koronaőr ő exc. által ünnepélyesen fogadtatván, azonnal elfoglalni méltóztatott helyét a pompás társalgási szoba gyanánt feldíszített kocsiban, az egész fogat, mely összesen hét kocsiból állott, melyek mindegyikében mintegy 50 meghívott vendég ült, harsogó zene közt tova repült »Buda« és »Pesth« virágfűzérekkel felcsinosított mozgonyok által vontatva s az egy mérföldnyi tért tizennégy perc alatt haladá meg. Palotánál katonai zeneszó, s a körül lakó falusiak ezreinek harsogó éljenzései fogadták az érkezőket. Nádorunk őfensége és kísérői számára a vasút két oldalán két pompás sátor vala, Vasúti tisztviselők a mult század 50-es éveiben Железнодорожные служащие в 50-ых годах прошлого столетия Railway functionaries of the 1850-ies Cheminots des années 50 du siécle dernier шт Ё •