Budapest, 1946. (2. évfolyam)

1. szám - LESTYÁN SÁNDOR: Az utolsó órák (Évfordulóra)

кЪ UTOLSÓ ÓRÁK (ÉVFORDULORA) II г n с, z G у ul a rajzaira/ DÉLELŐTT még halottakat temettünk. Nyilván házastársak voltak. A nő a házunk előtt feküdt, az útburkolatot szegélvező hókupacnak támasztva ; vézna testét szakadozott, piszkos-rózsaszínű ing födte, ápolatlan, fekete haja csemezes szálakban sugárzott szét a jeges hópárnán, mint gyászglória megkínzott homloka körül, s a bőre, mezítelen vállán, karján és lábán a bőre : sötétlilás színekben játszott. Nvakáról alvadt vércsík kígyózott a két lapos mell völgyhajlata felé, s ami leginkább megdöbbentett : néhány könnycsepp volt, kis madárarcára fagyva, megüvegesedve. A látvány az olcsó képesujság régi illusztrációjára emlékeztetett : rendőrségi felvétel a szerencsétlen háztartási alkalmazottról. aki kéj gyilkosság áldozata lett. A férfi az Andrássy-út túlsó oldalán, a megtépázott leánygimnázium gyalogjáróján hevert. Teste szennyes alsófehérneművel volt letakarva, halántékán lőtt seb. féllábán lyukas harisnya, mellén hevenyészve rajzolt halálfejes tábla, két csontkarral és három betűvel : »Kém !« (Ezt a táblát már ismertük, ezt és a másikat is, melyen jóval hosszabb magyarázó szöveg jelezte a halálos ítélet indokolását : »így jár az árdrágító !«) Kilenc óra volt, mikor a házunkkal szomszédos Hűség Házából (a kisbetűnél is kisebbel kellene írni !) jött a parancs : »A két hullát eltemetni!« A vice, meg a felesége, akik az óvóhelyi szolgálatokat rendszeres kiilöndíjazásért végezték, ezúttal is kijelentették : ők nem gyászhuszárok, nincs az a kincs, hogy temessenek. A cukrászék — személyes közreműködés helyett — ismét felajánlották kézikocsijukat, amin karácsony előtt még a diósbeiglit és a krémeslepényt szállították. Az ásók. lapátok, csákányok a pincelépcső alatt vártak ránk ; elindultunk hát öten : négy szerszámos ember és egy, aki a kocsit húzza. A »hűség háza« — Andrássy-út 64 — kapuja alól felénkrivallt a géppisztolyos őr, hogy ne féljünk, a felmentő sereg már Budán van. estére díszelőadás lesz az Operaházban, a nemzetvezető tiszteletére. Légiaknák robbantak körülöttünk, s a tanár úr (ilyen alkalmakkor sosem mulasztotta el, hogy a házparancsnokot szidja, aki »csak alszik, vagy sakkozik a szeretőjével«) előre mondogatta magában a Hamlet-beli sírásó monológját : úgy készült rá. mint egy öreg ripacs a jutalomjátékára, mielőtt a petróleumlámpás rivalda fényébe lép. Ha visszagondolok : tulajdonképen nem csináltunk nagy ügyet az egészből. Mint ahogy semmiből sem csináltunk ügyet, a földalatti Noé-bárka lakói. Gorkij Éjjeli menedékhelyének figuráira emlékeztető 29