Budapest, 1946. (2. évfolyam)

6. szám - RUBINYI MÓZES: Pesti múzsa

Puzsonban és Komáromban, \\%NoS. SXMO.V ?iTE* kaksíií«! it besUvel ifja BUDAPEST TÖRTÉNETE meg van írva a magyar költészet lapjain. A régi Buda dicsősége, az ifjú és eleinte egyáltalán nem szép Pest kezdetleges sáros fészke, a 17 . és 18. század elmagyartalanodása, aztán a 19. század eleji liberális világ fellángolása, Széchenyi reformja, a 48-as világ, a 67-es Buda és Pest, aztán az egyesült főváros, a milléniumi ál-rajongás, az első világháború pusztításai ; mind megvannak örökítve Budapest költészetében. De nemcsak a történelmi fejlődés van e költészet lapjain megörökítve. Megjelennek e lapokon, versbeszedve, Buda és Pest köz-és magánépületei, utcái, terei, mulatói, kávéházai, színházai, hangversenytermei, múzeumai, könyvtárai. Múzsa volt ez a szép város évszázadokon át s mi, a hódolók sokszínű virágaiból gyüjtöttünk össze egy csokrot tanulságul a jelen számára, elégtételül az elmúlt idők sokszor már elfeledett íróinak bensőséges hódolásaikért és bizalmul a jövő iránt, amely újra megteremti Európa legszebb városát, a megújhodott Budapestet. BUDAPEST SZERETETE már 1565 körül megszólal egy magyar poéta lantján. Bornemissza Péter ez, aki Cantio Optima-jában énekli Siralmas énnéköm tetiiled megválnom. Áldott Magyarország tőled eltávoznom, Váljon s mikor lészön jó Budában lakásom ! Nemcsak versbe, mindjárt refrénbe került Buda szeretete, mert Bornemissza hatszor ismétli versszakai végén : Váljon s mikor lészön jó Budában lakásom ! Bornemissza után sok lírai vallomás hangzott el Budapestről, de az első részletes rajzot fővárosunkról a Peleskei Nótáriustól kaptuk 1788-ban. Gvadányi művének negyedik részében írja le »Budát, Pestet és ezeknek vidékét«. Gvadányi kezdetleges sorai között találjuk meg Buda és Pest szépségére vonatkozólag az első, soha túl nein szárnyalt szót, amikor azt mondja, hogy fővárosunk szépségét »nyelv ki nem mondhatja«. Ki . . . mentem. . . a Duna parijára Szememet vetettem Pestre, hol Budara1 Nem tudtam., mit nézzek elől s utoljara, Azért mostan adom mindenkinek tudtára: A természet tetie itt remek munkáját, Mert ha ki tekinti Budavára táját Nem fog itt mást látni csak szépség tsodáját. És a teremtésnek egу nemes formáját. Menedékes hegyen van a vár építve. Ezeket nagy roppant házak ékesítik : Sok költséggel épült templomi szépítik, Piarcán felszökő kutak ezt díszítik, Gyönyörű lakói nagyon nemesítik. De főképen Mátyás király palotája Kevélyen áll benne, ritka is pompája. Bármennyi idegen szem tekint reája : Királynak való ez. mást nem mondhat szája. . . . Duna ! Oh te drága Neptunus magzatja ! Szépséged Európa minden vizét hatja, Örvényidben magát hány viza nyugtatja ? Arany fövényednek drága minden latja. Nem elég, hogy Budát te ágy ékesíted. Még Pest városát is hozzá egyesíted. Ezt hajókból kötött híddal teljesíted, Nyelv ki nem mondhatja : őket mint szépíted. . . . . Pest Budánál sokkal még mostan ékesebb. Több méltóság lakja, azért is nemesebb. Mulatság tárháza, melyért is kedvesebb, Épületjeiben gazdagabb s fényesebb. A 19. század elején Virág Benedek Vitkovics Mihályhoz intézett hexamétereiben már a »Disznófőtől neves erdőről« beszél, »amely zúg, zajog, ordít«. A Disznófő első említése tehát oly korból való, amikor még őserdőben csobbant forrásának hűs vize. Viszont már valóságos urbánus szellem tör ki Berzsenyi Dánielnek 1815-ben szintén Vitkovics Mihályhoz intézett epistolájából. Midőn Budának roppant bércfokáról Szédülve Pestnek tornyait tekintem, S a száz hajókat rengető Dunát, A nagy Dunának tündér kértéit És a habokkal küzdő szép hidat, Melyen zsibongva egy világ tolong ; Midőn körültem minden él s örül S újabb meg újabb érzelemre gyújt ; Itt a tanult kéz nagy remekjei Ott a dicső ész alkotásai Az élet édes bájait mutatják, S mindazt előttem testülve látom. Amit magamban csak képzelhetek : Kívánhat-e még többfélét szemem ? Ebben a költői galériában sokszor gyönyörködhetünk a legkülönbözőbb színezetű városképekben. Czuczor Gergely falusi kislánya 1837-ben, hogy el van ragadtatva : 236 R U В I N Y I MÓZES