Budapest, 1946. (2. évfolyam)

6. szám - BAUER JENŐ: Regélő utcák

В А V Eli JENŐ REGÉlJ UTCÁK MÁR RÉGENTE nem kis dolog volt s nem csekély megbecsülés jele, ha valamiről vagy valakiről utcát neveztek el, s mi több, с név gyökeret is tudott verni a város népének képzeletében és emlékezetében. Hogy a vendéglátás és idegenforgalom legfontosabb tényezői, a szállodák, vendéglők, csapszékek, kávéházak, fogadók és fürdők oly gyakran váltak a régi utcák névadóivá, az világosan bizonyítja, hogy ezek az intézmények már akkor is általános megbecsülésben állottak. Emellett ezek a »vendéglátóüzemek« érthető módon többnyire a fontosabb közlekedési útvonalak során helyezkedtek el, azoknak is legszembetűnőbb helyein, rendszerint hangzatos és feltűnő cégérekkel csalogatva a vendéget, ami mind hozzájárult ahhoz, hogy a névadásnál — iránt legközkedveltebb, de egyben legfeltűnőbb elemeket — az utca nevével azonosítsák őket. Ezeknek a vendéglőknek, kávéházaknak és fürdőknek nevei az utcán idővel rajta ragadtak, vele mintegy azonosultak. Ilyen cégérből kölcsönzött utcanevek száma meglehetősen nagy volt s ötletanyaga változatos. Csak az olyanfajta utcanevekre kell gondolnunk, mint »Otpacsirta-utca«, vagy »Kőszáli zergeutca« stb. Nem is kell ilyen messze mennünk példákért, mert magában a város szívében találjuk a közismert Király-utcát, melynek idegenforgalmi múltját csak azok tudják, akik tisztában vannak vele. hogy a város egyik legnevezetesebb »Az Angol Királyhoz« címzett multszázadbeli szállodája volt az utca keresztapja. Az utcanév már csak rövidítve vette át a fogadó nevét, de ez nem tartozik a ritkaságok közé, másutt is megtörtént. Csak a budai Retek-utcára kell gondolnunk, amely a »Fekete-retek« című fogadónak köszöni nevét. A ínég napjainkban is használatos utcanevek közül a szörnyen elpusztított Várban is találunk néhányat, amely vendéglátóipari múltra tekinthet vissza. Elsőnek a hangulatos Fortuna-utcát említhetjük. A hajdani Bécsi-utcának ez az utóda, nevét az 1795-ben még fennállott Fortuna szállótól vette. A szállónak hajlékot adó épületről azt is tudjuk, hogy azt Buda városa 1785-ben megvásárolta ; az épületet — s benne nyilván a vendégfogadót is — bérlet útján értékesítette. Ebben a közösség idegenforgalmi vonatkozású városgazdasági tevékenységének egyik korai megnyilatkozását láthatjuk. AZ U T С A - ÁTKERESZTELÉSEK SORÁN azután igen sok névadó vendéglő neve elenyészett, feledésbe merült. A ma is igen jó vendéglős-tradiciókat őrző Eszterházy-utcáról kevesen tudják például, hogy 1875-ig Ötpacsirta-utca néven élt a köztudatban. A régebbi Podmaniczkyutca egyik része pedig a »Három bárány«, a Dessewffy-utca őse viszont a »Három szív« nevű kocsmától kapta a nevét valamikor. Szóljunk-e még arról, hogy a Horánszkyutca hasonló okokból még nem is olyan régen Zerge-utca, a Nádor-utca Tigrisutca (ma Budán van ilyen nevű utca) a Reáltanoda-utca pedig Zöldkert-utca volt? De nem törekedhetünk itt teljességre s a legjellegzetesebb példák bemutatása után véget kell vetnünk a »kocsmázás«nak, annál is inkább, mert a fürdők még hátra vannak. A RÉGI UTCAJEGYZÉKEKET FORGATVA, azt látjuk, hogy úgy a pesti, mint a budai városrészben egyaránt volt egy-egy »Fürdő-utca«. A pesti Fürdőutca a mai József Attila- (gr. Tisza István) utcának felel meg és a nagy hírnévnek örvendő ú. n. »Dunafürdőről« volt nevezetes. Erről Patachich József 1831-ben kedvesen emlékezik meg »Szabad királyi Pest városának leírása« című munkájában. »Duna Feredő Pfeffer házában ez mind a külső tekintetre, mind a belső alkotásra nézve első helyen áll.« Az utcát is — a valóban csinos kétemeletes fürdőépület után. melyhez a Dunából nyertek vizet — eredetileg Dunafürdő-utcának nevezték. Mikor az előbbi »Diana-fürdő«-vé előkelősült, fel vette a Fürdő-utca nevet. Ezzel szemben a budai rész Fürdőutcája a mai Kacsa-utcával azonos. Már korán — 1695-ben — Fürdőutcának hívták, ami arra vall. hogy egy régi török eredetű fürdőtől kapott nevet. Ez nem is lehetett más, mint a ma is működő s a Fő-utcára néző ősi Király-fürdő. Ezeken kívül néhány olyan elnevezésről is tudunk, amelyek igen szépen dokumentálták Buda ősi fürdőváros jellegét, ma azonban emlékük is már csaknem elenyészett. Az egyik ezek közöl az »Alhévíz-utca«, mely a mai Döbrenteiutca vonalában húzódott és a régi Főutcának is egyrészét képezte. Palugyai még a múlt század 40-es éveiben látott néhány, az említett utcanévvel ellátott jelzőtáblát. Nincs okunk az adat hitelességében kételkedni, mert hiszen már Anonymus tanúsága alapján is tudjuk, hogy a »Felső hévvizek«-től való megkülönböztetésül a Gellérthegyi forráscsoport vidékének egységes gyűjtőnéven »Alhévíz« volt az ősi magyar neve. Budán még ma is emlékeznek néhányan a Rudasfürdő-térre. Ezt a nevet 1873-ban a »Régi híd-tér« megjelölés váltotta fel s ez egészen 1879-ig volt érvényben. Ekkor a Rudasfürdő környékének térbeli jellege megszűnt s a névtáblák lekerültek a házak faláról. így lett Budapest egy szép és jellegzetes térelnevezéssel szegényebb. Figyelemreméltó, hogy a »felső hévvizeknél« is találhatunk egy analóg elnevezést a hajdani Császárfürdő-út képében. Igaz, hogy csak a nép száján élt s a szakirodalom, mint a budai és óbudai lakásjegyzék egyik nem hiteles feljegyzését említi, mégis érdekes számunkra, hiszen— mint a Fő-utca Császárfürdőtől Óbuda felé haladó részének megjelölése — igen találó és jellegzetes névalkotás. Kissé változott formában ma is életben van egy régi pesti utcaelnevezés, melynek közvetett fürdővonatkozásait nem sokan ismerik. Ez a volt Rombach-, ma Rumbach Sebestyén-utca. Bár nem állott benne fürdő, mégis Pest első gyógyfürdő-tulajdonosának nevét viseli. v Róla tudnunk kell, hogy nagybányai születésű, tekintélyes pesti orvos volt, aki a városligettel szemközt fekvő szőlőjében vasas forrásra akadt s megalapította később nagy hírnévre szert tett »Vasfürdő«-jét. A Károlv-körútra nyíló Hadik-Barkóczv palota őse is Rumbach Sebestyén tulajdona volt s erről ruházta a Rombacbutcára a város hálás népe a filantróp orvosdoktor nevét. Az utókor az érdemes fürdőalapítóval és jótékonyszívű emberbaráttal szemben csak köteles háláját rótta le, mikor néhány évvel ezelőtt az utca nevét Rumbach Sebestyén-utcára helyesbítette. Ezenkívül, ezidőszerint alig van utcanevünk. mely fürdőinkre, értékes thermálvízkincsünkre utalna. Az egyik szerényen húzódik meg a város délnyugati szélén а XI. kerületben, neve : Sósfürdőutca. A másik a budapesti fürdőkkel szorosabb kapcsolatot nem tartó s a híres dunántúli fürdőre utaló »Hévízi-utca« a III. kerületben. 228