Budapest, 1946. (2. évfolyam)
1. szám - SZÁNTÓ EMIL: Füstölgő gyárkémények
BUDAPEST a huszadik században mind népszáinát, mind gazdasági erejét tekintve amerikai ütemben fejlődött. A gazdasági élettel párhuzamosan bontakozott ki az ipar is. Régi vállalatok erősödtek. Uj iparvállalatok is szívesen választották a fővárost — vagy annak környékét — települési helyül. A központi fekvésű székhellyel közeli Dunakikötők ellenállhatatlanul vonzották az ipari vállalatokat. Az utak és vasutak itt csillagszerűen keresztezik egymást, kis távolságban szóródnak el a szénmedencék. Budapest a magyar gazdasági élet és a pénzvilág központja ; az ipar ilyen körülmények között hamarosan uralkodó szerepet kaphatott. A növekvő népesség szintén előmozdította az ipar fejlődését. A főváros komoly fogyasztópiac lett. A lakóházépítkezés is nagy lendületet vett időnkint s az építkezésekhez szükséges anyagok : gyártmányok és félgyártmányok előállítása az ipari vállalatoktól sok millió munkaórateljesítményt kívánt. Mondhatjuk : a népesség gyarapodása és az ipar fejlődése egymást ösztönözték. Az ipar Budapesten könnyen hozzájutott szakképzett munkaerőkhöz, az iparosodás viszont felvette a vidék munkaerőfeleslegét. Néhány, a népszámlálások számanyagából kiemelt adat híven jellemzi az iparosodás mértékét. Félévszázaddal ezelőtt, 1890-ben Budapest lakossága 505.763 főt számlált, ebből a népességbből 181.888 fő az ipar körébe tartozott. A lakosságnak tehát 340%-a élt az iparból. 1941-ben viszont a lélekszám 1,164.963 fő volt s ebből 486.860 egyént tartott el az ipar. Ekkor az ipari népesség a lakosságnak már 41'8%-át jelentette. Ötven év alatt a lélekszám 130'4%-kal lett több. az ipari népesség pedig 183'2%-kal ; gyorsabb ütemben gyarapodott, mint az egész lakosság. Budapest népességének jelentékeny nagy hányada él az iparból. Az ipar mindenkori helyzete tehát a főváros legszélesebb néprétegeit közvetlenül érinti : ha virágzik, kenyér helyett kalács kerülhet az asztalra, ha viszont sorvad, sokak asztaláról tűnhet el még a fekete kenyér is. AZ IPARTELEPEKET a statisztikai szakszolgálat kisipari és nagy-, vagy másszóval gyáripari üzemekre osztja. Az osztályozásnál elsősorban az alkalmazott munkások számát veszi alapul. Vltalában a húsznál több munkással dolgozó üzemeket minősíti gyáraknak, egyes iparágakban azonban a munkáslétszámon kívül azt is figyelembe veszi, hogy az üzem használ-e gépi erőt, vagy mennyi az évi termelés értéke. Kisipari üzemek viszont mindazon vállalatok, amelyek nem ütik meg a gyáripari jelleget. Mind a gyáripar, mind a kisipar lényeges alkotóeleme Budapest gazdasági életének. Ragadjtink ki ez alkalommal néhány adatot a gyáripar köréből, s hasonlítsuk össze a budapesti viszonyokat az ország többi részével : a vidékkel. Az egybevetést célszerű az 1938. évre elvégezni, mert az ennél újabb keletű adatok a megnagyobbodott ország gyáriparát jellemzik s így a mai területviszonyokkal kevésbbé azonosíthatók. A gyáripari statisztika adataiból is a főváros ipari fölénye domborodik ki. Budapesten 1938.-ban 1553 olyan ipartelep volt, amely a gyáripari jellegnek megfelelt. Ugyanakkor Magyarország egész területén 3490. Ha figyelembevesszük azt a területkülönbséget, amely a főváros és a vidék között fennáll, fővárosunk gyáripari koncentráltsága nyomban kidomborodik. Budapest az ország területének csupán 0'2%-a volt 1938-ban és gyáripari telepeinek mégis csaknem kétötöde (38 9%-a) települt rajta. Még nagyobb az ellentét akkor, ha nem az üzemek számát vesszük alapul, hanem a gyáripari statisztika valamely más adatát, pl. az alkalmazott munkások számát, vagy a munkaórateljesítményt. A főváros gyáripari vállalatai ugyanis 1938. folyamán átlagosan 119.760 munkást alkalmaztak, akik az év folyamán összesen 291"6 millió óra munkateljesítményt értek el. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy az ország egész gyáripari munkáslétszámából 41*5%, a munkateljesítményből pedig 414% esett Budapest javára. A GYÁRIPAR termelte iparcikkek értékének egybevetése is jellegzetes. A szóbanforgó esztendőben Budapesten a gyáripar által termelt iparcikkek értéke 1"27 milliárd pengőre rúgott, az országos termelésnek 41'8°0 -át. Kimunkálja a statisztika a gyáripari termelés netto értéktöbbletét is. Az ipar ugyanis azzal, hogy a nyersanyagokból és félgyártmányokból emberi munka és gépi erő felhasználásával készárukat gyárt, értéktöbbletet termel. Ezt a nettónak nevezett értéktöbbletet a statisztika úgy állapítja meg, hogy a termelt iparcikkek értékéből leszámítja a gyártásnál felhasznált nyersanyagok, félgyártmányok és tüzelőanyag értékét. A gyáripar netto értéktöbblete 1938-ban 346 5 millió, pengő. Ha figyelembe vesszük, hogy az egész magyar gyáripar nemzeti jövedelme ugyanakkor mintegy 1170 millió pengő volt, a budapesti gyáripar jelentőségére újabb adatokat szolgáltattunk. Budapest gyáriparában a nehézipar vezetőszerepet tölt be. Az átlagos gyáripari munkáslétszámnak 1938-ban 35 0%-a dolgozott a vas- és fémipari vállalatokban és a gépgyárakban. A textilipar 19'8%-kal a második helyre küzdötte fel magát két évtized alatt. Gyári telepek száma, Termelés értéke. Ipartelepek ш ш я száma Ipartelepek száma Termelesí ertéK I 1921 \ \ 1922 1 1923 t v 1 102Ä \\ 1925 \ 4 % 1926 ! V \ 192? 1928 1929 1930 i 1931 / 1932 i » 1933 1 1934 " % \ 1935 V 1 1936 4 \ 193? % 1 1938 ч 1939 4i •1 Millió pengő 21 FÜSTÖLGŐ GYAKKÉMÉINYEIi Budapest részesedése az ország gyáriparában. — 193 8. Ipartelepek száma Évi átlagos munkáslétszám Termelés értéke, ezer pengőben Budapest Vidék
