Budapest, 1946. (2. évfolyam)

5. szám - BENEDEK ANDRÁS: Színházi esték

В E IM E D Е К UH Ills \ revizor »Azért adatott ne­künk a nevetés, hogy kikacagjunk min­dent, ami beszeny­nyezi az ember va­lódi szépségét« — mondja Gogoly a darab utójátékában. Ne gúnyolódásra használjuk, hanem taní­tásra : mutassuk meg az embereknek, hogy milyenek s ha a tükörből egy torzkép vigyorog feléjük, talán észbekapnak. A tükörben egy képzeletbeli várost látunk, amilyen volt is, nem is, inkább afféle »lelki várost«, ahol minden kap­ható, mindenki megvesztegethető. A pol­gármester nemcsak körmönfont gaz­ember, a hatalmaskodó hivatalnok típusa, hanem cinikus bölcs, aki szerint a hivatal egyenest arra való, hogy az ember nyu­godtan lopjon, mentől följebb kerül, annál többet. Nem hibáztatja ő a járás­bírót, hogy az a vadászattal többet törődik, mint a pörökkel, a kórházi gondnokot, hogy az a legmocskosabb ember a városban, az iskolaigazgatót, hogy az iszákos, félbolond tanítókkal veszi körül magát, a postamestert, hogy az felbontogatja a leveleket : mindez természetes épúgy, mint az, hogy ő is elsikkasztotta a templomépítésre kiutalt államsegélyt. De most, amikor »szemle« várható, port kell hinteni a revizor szemébe. Ks ebben eggyé válik szinte az egész város, csak a meglopott keres­kedők és a kisemmizett kisemberek kép­zelik, hogy ütött az ő órájuk, panaszt tehetnek végre. Panaszt tehetnek! Ügy, hogy »ajándékokkal« halmozzák el a revizort. Kedves, mulatságos fickó ez az álrevizor, nem rossz fiú, de nem is valami erkölcsi nagyság: szívesen játssza sze­repét, bár nem kereste; amit kap, azt zsebreteszi, sőt utóbb igyekszik meg is fej ni a hozzá fordulókat s a kellő pillanat­ban megugrik. Élő emberek ezek? Nem. Torzképek olyan emberekről akiknek testvéreivel találkozhatunk minden kor minden városában. És talán ez az, amit legjobban hiá­nyoltunk a Nemzeti Színház mostani elő­adásában, Nagy Adorján rendezésében. A színpad kerete fölöslegesen hang­súlyozza, hogy minden száz évvel ezelőtt történt, a cári Oroszországban s a játék fölöslegesen tartja meg a száz év előtti bohózat szerzői utasításait : hogy a polgármester kalapja helyett a dobozt teszi a fejére, egy hallgatódzó alak beesik a szobába és betöri az orrát, az álrevizor váratlanul a földre csüccsen. Az ilyen viccek elhagyása miatt nem hibáztatnók a rendezőt, sőt dícsérnők találékonyságát, ha a mai bohózat hasonló eszközeivel pótolta volna azokat. Az előadás legjobb színészi alakítása Ladomerszky Margité volt a pletykaéhes, ostoba polgármesternő szerepében. Makláry Zoltán mint polgár­mester és Gábor Miklós mint álrevizor annyit adtak, amennyi a szerepben írva van. A színház együttese szép munkával segítette elő a produkció sikerét. Priestley, akinek darabját most újí­\ Conuay- totta föl a Belvárosi család Színház, korunk egyik legérdekesebb drámaíró-egyénisége. A dráma formáját próbálja megújítani, amikor figyelmét nem a cselekmény idő­beli egymásutánjára fordítja, hanem az élet egy-egy túlzsúfolt pillanatára, amely­ben a drámának csak a lehetősége szuny­nyad. Ez a pillanat a »Túl a nagy folyón«-ban Johnson halála pillanata, amikor a lélek ott kering még az el­hagyott test körül s közös életük minden fontos percét végigálmodja. A »Veszé­lyes forduló«-ban az a pillanat, amikor a rádió nem szólal meg légköri zavarok miatt s egy zenélő dobozból mint valami rúgós ördög pattan ki egy dráma lehető­sége. Itt a huszonegyéves Kay születés­napjának egy pillanata a dráma : egy pillanat, mikor mint egy vízió megjelenik előtte egész családja tizenkilenc év múlva. S mindaz, ami a születésnapi bolondoskodás melegében értelmetlen já­téknak vagy tréfának tűnik, tizenkilenc év távlatából egy szörnyű, sivár jövő csírája. Kay írónő akar lenni — az is lesz, de nem sok öröme telik benne. Anyja, a kackiás özvegy iszákos, köny­nyelmű vén cigányasszonnyá válik, akit egész családja meggyűlöl, mert kedvenc gyermekére, a szélhámos Robinra köl­tötte el a pénzt. Robin bátyja, Allan elől halássza el Joant s mindhármuk életét tönkreteszi. A mama viszont a legöregebb lány, Magde udvarlójával flörtöl, amitől meg azok élete fut ká­tyúba. Gladys, a legszebb Conway-lány egy szörnyű kis akarnok, Beevers fele­sége lesz s az valósággal rabszolgaságban tartja, holott eleinte alig mert fölnézni rá. Szörnyű, vigasztalan kép ez, egy kissé a két világháború közti egész időszak tükörképe. Naiv optimizmus a béke­kötés után : háború soha többé nem lesz, a születésnapos bolondozás hasznos építő, termelő munkává alakul majd. S a torzkép a jövőből : egy új háború küszöbén áll az emberiség s az egész társadalom önmaga karikatúrája. Félel­metesen nagy dráma ez és reménytelenül keserű. Miért ilyen torzak mind ezek a figurák, kérdezgetjük önmagunktól s nem találunk feleletet, míg csak így nem tesszük föl a kérdést : miért vagyunk ilyen torz alakok mi magunk? Azért, mert reménytelenül, kilátástalanul küz­dünk egy végzetes hatalommal, az Idő­vel, amelyről azt hisszük, hogy fölöttünk nyomtalanul száll el, csak ismerőseinket változtatja meg. A színház kiváló szereposztásban vágott neki a nehéz feladatnak. Sulyok Mária Mrs. Conway szerepében az első és harmadik felvonásban kacér szép­asszony, lányainak szinte testvére, akin a hervadás jelei csak abban látszanak, hogy a bolondozásban túl akar tenni a fiatalokon. A második felvonásban iszá­kos vén banya, akin ifjúkora kedves vonásai rigolyokká merevednek. Nagyon jó Sennyei Vera is Magde szerepében : az első és harmadik felvonásbeli lányos tartózkodás egy vénkisasszony tanárnő szögletességévé kövül. Bulla Elma fel­adata a legnehezebb : ő Kayt játsza, az »ént«, aki a második felvonást végig­vízionálja — és saját magát senki sem látja karrikatúrának. A férfiak közül Dénes Györgyöt éreztük legjobbnak. Sardou és Najac hatvanesztendős víg-Vállunk el! ját ;ká t . T: °!ta fö 1 a resti színház. A darab a francia iránydrámának egy kései hajtása, mondanivalójában elavult : amióta törvényes válás van, ez a téma semmitmondó. Meglehetősen szokványos a házassági háromszög is : az unatkozó feleségnek tetszik egy fiatal lovag ; s a megoldás : a férj úgy tesz, mintha szí­vesen átengedné feleségét a vetélytárs­nak, de közben maga is udvarolni kezd neki és visszahódítja. A darabról alig lehet mást mondani, mint hogy a tech-201

Next

/
Thumbnails
Contents