Budapest, 1946. (2. évfolyam)

1. szám - HUSZÁR LAJOS: Régi pest-budai keresztelőérmek

1 Keresztelő érem L. Heuberger műve, a keretelés Andreasz Heuffe! pesti ötvös műve 2 Keresztelő érem L. Heuberger műve, a keretelés Karl Missbrenner pesti ötvös müve 3 Keresztelő érem L. Heuberger mfive, a keretelés ЛР óbudai ötvös műve HUSZÁR LA I0 S A keresztelőérmek divatja Északeurópában csaknem egyidős az emlékérem születésével. Míg az olasz reneszánsz éremművészet teljesen udvari művészetnek tekinthető, minthogy főként a kisebbnagyobb itáliai fejedelmi udvarok körül virágzott és témája is többnyire az ismert előkelő családok (Esték, Gonzagák, Sforzák stb.) tagjainak a megörökítése volt, tarkítva természetesen a szóbanforgó udvarokban élő nevesebb egyházi és világi férfiakkal, valamint koruk társadalmában kimagasló szerepet játszott nőkkel, addig Északon, de különösen Középeurópában az új művészet a jobbmódú polgári réteg ízlését elégítette ki és ennek megfelelőleg tárgyválasztásában is sokkal polgáribb jellegű volt. Érem keletkezésére itt már nemcsak az ábrázolt személy életében kimagasló ünnepi pillanatok szolgáltattak alkalmat, hanem az élet mindennapi eseményei, mint a születés, keresztelés, házasság, halál stb. is időnkint és esetenkint megörökítést nyertek e népszerűvé vált kis fémkorongokon. Érthető tehát, hogy bizonyos pénzverőhelyek, elsősorban a csehországi Joachimstal, de a magyarországi Körmöcbánya is sorozatban bocsátottak ki már a XVI. sz. eleje óta a hasonló alkalmi eseményekre vonatkozó és a nemzetközi szaknyelvben elég rossz kifejezéssel »miscellan« jelzővel ellátott emlékérmeket. Kialakult azonban az üzletszerű sorozatban kibocsátott vert érmek mellett az alkalmi érmeknek egy sajátságos faja, mely technikai kivitelben is különleges válfajt jelent és amelynek gyakorlati alkalmazása úgyszólván napjainkig figyelemmel kísérhető. Ez a különös és érdekes válfaja a keresztelő érmek sorában fordul elő a leggyakrabban. Jellemző ismérvei az öntési eljárás oly módja, hogy az érem előlapja valamely közkézen forgó keresztelő, vagy ezzel rokontárgyú vert emlékérem éremképének utánöntése. a lesimított hátlapon pedig a keresztelésre vonatkozó adatokat felölelő vésett felirat foglal helyet. Jellegzetes ötvösmunka valamennyi ilyen készítmény és ha művészi szempontból jelentőségük csekély is, annál érdekesebbek kultúrtörténeti és családtörténeti vonatkozásban, hiszen a mindennapi élet olyan egyszerű eseményeit és annak kísérő körülményeit örökítik meg számunkra, melyekre más úton felvilágosítást nehezen nyerhetnénk. Az egyszerű polgárok családi eseményeinek megörökítése egyéb formában aligha maradt ránk, minthogy az anyakönyvek és egyéb feljegyzések az idők viharaiban nagyrészt elpusztultak, vagy elkallódtak. Ez a keresztelőérem-tipus a XVI. sz. elejétől összefüggő sorozatot alkotva bukkan fel Észak- és Középeurópa jelentősebb városaiban, mint egykori kultúrközpontokban, majd a XIX. sz. elején főként Ausztriában és Magyarországon a biedermeier ízlésében fogant különös kivirágzást mutat fel, melynek utórezgései még a század végén is észlelhetők egyes évszámmal keletkezett példányok hiteles bizonysága szerint. Ezek az osztrák és magyar biedermeier korabeli keresztelőérmek annyiban egyenes folytatásai a korábbi öntött keresztelőérmeknek, hogy szintén ötvösműhelyből kerültek ki, de eltérnek viszont ezektől az ötvösmunka jellegét illetőleg. A XVI—XVIII. században a nem pénzverőből, hanem ötvösműhelyből kikerült keresztelőérmeknél ugyanis — mint említettük — a legjellemzőbb vonás az éremkép utánöntése. Ezt az utánöntött érmet foglalta azután gyakran keretbe az ötvös. Ez a keretelés rendszerint valamilyen fonatos formát mutat, esetleg sima foglalattal képez keretet az érem körül. Ezzel szemben a XIX. sz. elején az ötvös néha utánönti ugyail a közkézen forgó vert keresztelőérmek valamelyik típusát, de a gyakoribb eset mégis csak az, hogy trébelt, vagy vékony lemezre préselt éremképet alkalmaz és azt díszes ezüstfiligrándrótból készült keretbe foglalva, a keresztelésre vonatkozó vésett felirat alatt a hátlapon ötvösjeggyel látja el. Tehát míg korábban maga az érem volt a lényeges és a keretelés csak egyszerű kísérő elem, addig most a keretelés vált lényegesebbé és a dús, díszes keretelési formák között szinte eltűnik maga az emlékérem. Az ötvösök mintegy tobzódni látszanak a keretelési formák változatos alkalmazásában és versenyezni azon, hogy minél díszesebb és meglepőbb szövevényes keretet fonjanak a szerény éremkép köré. Az aprólékos filigrándíszítésű érmek hangulatos emléktárgyak, a biedermeier nyárspolgári ízlésének tipikus megnyilatkozásai. E filigrán művű kerettel ellátott keresztelőérmek fennmaradt nagy száma igen elterjedt divatra utal és mi most ezeknek budapesti vonatkozású példányait fogjuk ismertetni a Magyar Történeti Múzeum Éremtárában őrzött 12 darab budai és pesti tárgyú keresztelőérem adatai alapján. Természetesen más gyűjteményekben még számos budapesti vonatkozású hasonló keresztelőérem rejtőzik és így ez a sorozat könnyen szaporítható lenne, de ez a viszonylag magas számú éremanyag önmagában is elegendő arra, hogy hű képet és áttekintést nyújtson a budapesti emlékérmek ezen sajátságos és igen érdekes csoportjáról. Ezek a filigrán keretelésű keresztelőérmek három vonatkozásban nyújtanak tanulmányozásra alkalmas anyagot. Elsősorban ott van maga az éremkép és nyomban felmerül ezzel kapcsolatban a kérdés, hogy ki volt ezek készítőmestere. Másodsorban probléma a keretelés, melynél a készítő ötvös kiléte után kell kutatni. Végül pedig figyelemreméltó a hátlapra vésett felirat, mely megbízható hiteles adatokat nyújt elsősorban a családtörténeti kutatások számára. E 12 budapesti vonatkozású keresztelőérem rövid felsorolása a következő: 1. Barbara Brohsmann keresztelésére 1833 (Heuberger) Josephus Polák óbudai ötvös keretelése. 2. Paulin A. Amman keresztelésére 1848. (Heuberger) AI' óbudai ötvös keretelése. 3. Josef Zehetner keresztelésére 1871. (Heuberger) AP óbudai ötvös keretelése. 4. (Név nélkül) 1833. HA óbudai ötvös keretelése. 19