Budapest, 1946. (2. évfolyam)

4. szám - TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS: Ismeretlen adatok Kossuth könyvtáráról

hogy a könyvtár a Kossuth fiuk öröksége. »Talán ez lesz egyetlen örökségük s náluk nélkül nem akarok erre nézve tárgyalásba bocsátkozni.« Októberben Herman Ottó kereste fel Kossuthot feleségével, hogy a függetlenségi párt váltsága ügyében beszéljenek. Amikor hazatértek Budapestre, Herman Ottóné asztalán találta a Pesti Napló körkérdését Jókai ünnepléséről. Kikerestem az 1893 október 29-iki számot s abból ideírom a Kossuthoz írt levélben is említett választ. Tisztelt Uram! Egy hete, hogy hazajöttem Turinból. Láttam a nagy Hontalant, aki megtörve a 91 év súlya alatt görnyedezett íróasztalánál; egyik reszkető' kezében nagyitóüveget tart félig világtalan szeméhez, hogy a másikkal betübarázdákat szánthasson a papirra — a mindennapi falat kenyérért. A ma fárasztó munkája, a kétes holnap kenyérgondja megfosztja álmától ... és ő dolgozik, dolgozik verejtékes homlokkal, — hogy legyen mit ennie. Azóta éjjel, azóta nappal, szüntelen csak ezt látom, csak erre gondolok, csak azon tépelődöm kinosan, tehetetlenül, hogyan teremthessük elő mi, magyarok, a magyar nép Megváltója, Kossuth Lajos számára azt a falat kenyeret, amely lehetővé tegye, hogy mielőtt ősz fejét örök álomra hajtja, egy arasznyi nyugalmat, gond nélkül való pihenést élvezhessen. Ezért nincs nekem sem időm, sem lelkem ahhoz, hogy becses felszólításának engedve, nagy Jókainknak — a hazájában élőnek •— ünneplésére, noha abban szivemmel részt veszek, a magyar nők részéről való meglepetéseken törjem a fejemet. Én most csak egyet tudok, azt tudom, hogy Kossuth, hogy az arasznyi nyugalmat még élvezhesse, meg akar válni remek, nagybecsű könyvtárától. Keresem a sziveket, amelyek ezt a kincset a nemzetnek megszerezzék, — ha már egy nemzet hálájának más formája csakugyan nincsen. Budapest, október 28. Kiváló tisztelettel Herman Ottóné. Az agg, aki az életért viaskodik s az Olaszországból hozott eleven emlék, beléfojtva egy keserű szavú levélbe. Az egész ország olvasta, az egész ország felfigyelt rá. A könyvtárt meg akarták vásárolni Debrecennek, majd gondolt a megváltására Szmrecsányi egri érsek, de végre is Herman Ottó társadalmi úton összegyűjtötte a kormányzó által meghatározott és adósságainak törlesztésére szánt 16.000 forintot és a könyvtár a Magyar Nemzeti Múzeumba került. A könyvek jegyzékét ugyancsak a Pesti Napló közölte. A nemzet mégegyszer megemberelte magát és a délibábos, önámító hazafiasság terhétől szabadultan törlesztette tartozását. A rákövetkező évben, 1894 március 20.-án éjjel meghal a kormányzó. A nemzet elégedetlen magával. Érzi, hogy egy tökéletesebb magyar haza eszménye a békében is több áldozatot kívánt volna s bűnbánatával a halotthoz fordul és temetést rendez, nagy temetést, olyant, amilyent csak egy kis nemzet rendezhet, ha lelkiismerete bántja. HERMAN OTTÓNÉ LEVELÉT megkaptam tehát és odahelyeztem a múzeum gyűjteményébe, ha már szerencsés sorsa ilyen csodálatos módon megmentette. Azután folytattam a múzeumban a rendezkedést és a szobák takaríttatását tovább. Az egyik napon lilásbarna vászonba kötött két könyvecskét hoztak elő valamelyik régen meghalt tudósunk iratcsomói és porosodó tárgyai közül. A lapoknak arany a metszése ; az egyik hátára Adresses, a másikéra Memoranda van nyomatva. Felütöm az első oldalt, olvasom nagy meglepetéssel: Könyv Lajstrom. I-ső kötet. Turin Május 8. 1864. Kossuth Lajos. A másik kötetben pedig : Könyv Lajstrom (folytatás). Il-ik kötet és Iromány Lajstrom. Május 1864. Kossuth Lajos. íme, a történet folytatása. Kossuth sajátkezűleg írt könyvjegyzéke, amit a háború fektetett asztalomra, Herman Ottóné levele mellé, mintha mondaná: nézd te szegény ember, elveszítetted ezt is, azt is, de én jóságos leszek hozzád és megajándékozlak. Az első kötet könyv a jegyzékben New York állam természeti leírása, utána odajegyezte Kossuth : Díszes kiadás a newyorki törvényhozás határozatából ajándékozva Kossuth Lajosnak. Egy másik, háromkötetes kereskedelmi és közgazdasági munkánál meg ezt olvasom : a Washingtoni kormány adománya, a 2-ik kötet még nem volt kiadva. Követelhető. Másutt : a 4-ik Láda közepébe vannak betéve Shakespeare munkái 8 kötetben (Knight kiadás, pompásan kötve, miket a Londoni Munkások filléres aláírással (10.000 rész) vettek meg és adtak nekem Shakespeare lakházának fából készített mintájával, mely becses emlék külön ládában szintúgy a raktárban van. Érdekes a következő bejegyzés : Zerffy : Gesammelte Werke L. Kossuth. — Utána zárójelben odajegyezve : »tudtom, hirem nélküli publicatio, szerző hazudott, magát volt titoknokomnak mondva«. Van török nyelvtanulmányi kézirat, melyet amint módja »írtam Kutahiában«. Itt vannak lajstromozva fiainak egyetemi jegyzetei 82 füzetben, »a Londoni Egyetembeni tanulmányaikról«. Érdemes volna összevetni ezt az 1864-ben kelt »könyvlajstromot« a Kossuth-könyvtár eladásának idejéből, 1893-ból eredő könyvjegyzékkel. A finoman és nemesen megírt asszonyi levél és a két kis, magánhasználatra írt jegyzőkönyvecske mindenkor becses értéke lett volna a magyar történelem Kossuth-korszakának. Ma azonban, amikor a háború kegyetlenül megritkította azokat az ismert vagy ismeretlen emlékeket, amelyek egy-egy embert lettek volna hivatva hozzánk közelebb hozni, értékük fokozódott. Apró fények csupán, mégis érzékeltetik azt a kapcsolatot, ami egy nagy embert kortársaival összeköt, s amit Carlyle oly találóan »Isteni viszonynak« nevez. 138