Budapest, 1946. (2. évfolyam)

3. szám - KÁRPÁTI AURÉL: Új magyar rajzművészet

Rippl-Rónai József önarcképe Портрет Иожефа Риппль-Ронай The self-portrait of József Rippl-Rónai József Rippl-Rónai portrait de Г Artiste hiKI'iTI AI к í; I, A legarchaikusabb művészetről, a rajzról írt finom tanulmány vezeti be ezt a szép­kiállítású albumot. Posthumus-kiadvány, a tragikus körülmények között eltűnt fiatal Gombosi György komoly munkája. Az ilyen természetű művekben mindig van valami torzószerű és megrendítő. Jelen eset­ben stílusosan illő a szerzőnek ahhoz a találó megállapításához, amely szerint a rajz többé-kevésbbé a befejezetlenség jegyé­ben áll, viszont tökéletes lehet a maga módján. Ez a kis tanulmány is éppoly vázlatosan tömör, mint tökéletes. . Módszeres fejtegetései során Gombosi elöljáróban a klasszikus rajz ismertetőjegyeit és előadási módszerét foglalja össze. Egy ragyogóan tehetséges kis meditációs részlete azonnal feltűnik a kézről, a trance-szerű mediális kapcsolatok keletkezéséről a tudat­alatti és a rajzoló szerszám között. A továb­biakban a mult század különböző technikáit sorolja fel, kitérve a kontúr- és folt-pro­blémákra, a rajz texturális szépségeire, valamint a modern rajz fény-árnyék és színfolt hatásainak festékszerűségére. A mo­dern rajz lényegét abban látja, hogy az teli van a tudatalatti életére emlékeztető két­értelműségekkel és oly összefüggésekkel, »melyek nem racionalizálható jelenségek, de magának a rajznak ősi törvényszerűségein nyugszanak«.. A 19. század után a 20. század rajzi virágzására áttérve, az általánosságokat tár­gyaló fejezet lezárul s a tanulmány jelentő­sebb része : a magyar anyag ismertetése következik az album képsorozatának ana­lizisével. A nyolcvanhárom egész oldalas illusztráció az új magyar rajzművészet gazdag kialakulását mutatja be jellemző, bár nem minden esetben elég reprezentatív szemelvényekkel Rippl-Rónaitól kezdve be­zárólag a Nyolcakig. Itt találkozunk Rippl-Rónai irkalapokra odavetett futó jegyzeteivel, ezekkel a hclyen­kint aquarellel élénkített ceruza- és markáns tollrajzokkal. Egy jellegzetes, mult század­végi falvédő tervével s egy önarcképével, melyen a művész sajátkezű feljegyzése sze­rint ez áll : — »Ilyen formám van most, 1899 nov. tájékán«. — Ferenczy Károly hét lappal szerepel. Remek akt-tanul­mányokkal, a híres Józsefet eladják test­vérei egy vázlatával és a közismert Kereszt­levétel két változatával. A három utóbbinál mintegy letten érve kapjuk a művészt az intuíció pillanatában, amikor is a heve­nyészve odavetett rajz már világosan jelzi a később elkészülő kép éltető csiráit s a képi szerkezet alapelemeit. Fényes Adolf mozgással, élettel telített figurái: két dajkáló süldőleányka s taligása után, Csók önarcképe, Irányi-Grünwald, majd Vaszary két rajza folytatja a sort. 122

Next

/
Thumbnails
Contents