Budapest, 1946. (2. évfolyam)

3. szám - BERTALAN VILMOS: Petőfi pesti lakásai

BERTALAN VILMOS PETŐFI PESTI LAKÁSAI A jámbor szóvirágokkal ékes reform-beszédek hangzavarában, az elavult nemesi kiváltságok bástyái mögül, mennvdörgő diétái követek szónoklatai között, Petőfi az új utakra tért Európa forradalmi hangján szólal meg. Ez a hang lobbantja lángra a márciusi napokban a pesti vásárra tízezres tömegekben gyülekező parasztság követeléseit, magával rántva a nagyrészt német eredetű polgárság tehetetlen tömegét is. A nemzet forradalmisága magyarrá tette Pestet. Petőfi új eszmékkel átszőtt magyarsága ebben a városban teljesedett ki. Színészi tervei, irodalmi elgondolásai ide, a 19. század épülő és fejlődő: forradalmivá zsúfolódó városába vonzották. Vándorlásaiban ez a központ. Kalandozásai az országban, hazatérései a szülői házhoz: erőgyűjtések. Magába szívja a magyarság éltető erejét, hogy újra és újra visszatérjen oda, ahol a század eszméi megvalósulhatnak: a nagyvárosba. Először 1833-ban kerül Pestre. Két évig itt jár iskolába. A bizonytalan adatok szerint egy lovashaj du rokonánál lakik a Geist-féle, a telekkönyvek alapján, Kerepesi-út 8. számú házban (ma Rákócziút). Másodszor selmeci tanulmányait megszakítva 1839 március elején jön Pestre. Kecskemét város házában levő Vörös Ökörhöz címzett vendéglőben száll meg a Zöldfa-utca 13-ban (ma Veres Pálné-utca), földieihez hasonlóan. Csak néhány napig marad itt : összetalálkozik apjával, megszökik tőle és statisztának szegődik a Nemzeti Színházhoz. Két hónapig marad Pesten. 16 éves, hivatását még nem látja világosan, életét még nem világítja meg a közvélemény érdeklődése. Nem tudjuk, hol lakott. A keresés nyugtalan évei: katonáskodás, kalandos bolyongás az országban. Utja Pestet jónéhányszor keresztezi. Egy alkalommal, 1842 augusztus végén Orlai Petrics Somával Dunavecséről jövet, Petőfi apjának egy mészáros barátjánál szállnak meg. A kibontakozás útja Pestre vezet. Kapcsolatba kerül az irodalmi élet vezetőivel. Bekövetkeznek életének első számottevő eredményei. Versei jelennek meg Pest és az ország legjelentősebb irodalmi lapjaiban. Pozsonyi nyomorából az irodalom a kivezető íit, ha egyelőre divatos regények fordítása árán is. Pestre megy. 1843 július 1-én Kemény Mihályhoz száll, aki Vankó Dániel porcellánkereskedőnél lakik a Dorottya-utca 4. alatti Rupp-féle házban. 1843 július 3-tól július végéig Fekete Lajos jogászbarátjánál lakik, mint Szeberényi Lajoshoz július 21-én kelt levelében mondja. Az adatok megoszlanak arra vonatkozólag, hogy a Magyar-utcában, vagy a Stáció-utca 3-ban (ma Baross-utca) egy földszinti udvari szobában lakott-e. Leveleit a Pilvax-kávéházba címezteti, ahol naponkint megfordul fiatal íróbarátaival. Fekete Pozsonyba költözvén, Petőfi egyedül bérelt szobát az Országúton, a Nemzeti Múzeummal szemközt levő ház emeletén, a múzeumra néző két ablakkal. Ez az az egyemeletes ház lehet, amelyet Brein Ignác tervezett 1828-ban (ma Múzeum-körút 37.). Színészi tervek kísértik újból. A debreceni tél kínzó nyomora végül is megérleli benne hivatását. 1844 február végén érkezik gyalog, elnyűtt ruhában Pestre és a már említett Kecskeméti-házba száll. A reménytelenség eloszlik : Vörösmarty ajánlására a Nemzeti Kör kiadja verseit. Április 7-ig, míg látogatóba megy szüleihez Dunavecsére, Várady Antalnál lakik egy kétszobás lakásban, a Zöldfa-utca 319. hr. számú Festetich (később kincstári) házban, amelyet 1847-ben Hild József alakított át (ma Veres Pálné-utca 24.). Lemond a színészetről, az irodalomból él. Segédszerkesztő a Pesti Divatlapnál Vahot Imre mellett, aki az irodalmi üzletember ravaszságával felismeri a költőben rejlő pénzszerzési lehetőséget. Népies költői irányát propagálja, sőt népszínműi értelemben túlhangsúlyozza. Lakást nála kap Petőfi : cselédszobát. 1844 június 17-étől szeptember 29-ig az Országúti Kunewalder-ház I. emeletén (mai helye Múzeum-körút 8.) 4—5 láb széles, 2—2y2

öl hosszú, keletre, a Józsefvárosra néző, szűk szobában lakik. A ház építtetői nagykereskedők. 1838 augusztus 31-én bérbeveszik a »rongyos lámpás« néven ismert telket, hogy ott bérházat, valamint a földszinten tűz- és árvízbiztos raktárakat építtessenek Hild Józseffel, amely, mint kérvényükben írják, a Józsefváros forgalmát is' élénkítené.^Először egyemeletesre tervezik. A Szépítési Bizottság jóvá is hagyja a terveket 1839 június 16-án, néhány változtatással. A város növekedő forgalma úgylátszik nagyobb méreteket kívánt, mert szeptember 17-én engedélyt kapnak arra, hogy a már álló házra egy