Budapest, 1946. (2. évfolyam)

3. szám - BORBÍRÓ VIRGIL: A tabáni fürdőváros

A jövőbeni tabáni fürdőváros Schőmer Ervin terve — Fassl Ferenc rajza Будущий курорт Табнаве (часть Буды Проект Эрвена Шепера -— рисунок Ференца Фасселя Taban Spa of the future Planned by Ervin Schömer — drawn by Ferenc Fassl La Ville d'eau de Tabán á l'avenir Plan d'Ervin Schöner —• dessin de Ferenc Fassl BOR BÍRÓ VIRUL AZ EMBERISÉG földi életében az utak olyanok, mint testünk életében a v érünket vezető erek. A történelem múlt­jából híres-neves, nagy évezredek előtti, gyakran ma is élő utak nevei hangzanak felénk. Ilyen a híres »Selyem-út«, amely Kínától a Földközi tenger kultúrkörébe vezetett, ilyen a »Borostyán-út«, amely a Baltikumból Itália felé vezetett, ilyen út vezet a Szarmata síkságból a Kárpátok felé haladva északon és délen keresve a hágókat, szétágazva, az Olt-Maros-Körös-Szamos folyását követve, Szeged, Csongrád, Szolnok táján egybeforradva, Pest-Budánál elérve a Duna-Majna-Rajna melletti Európát átszelő utat, an­nak azt a csomópontját, amely bele­torkollik egyfelől a varsó-krakkó-kassai út, másfelől a délnyugatról Itáliából a Dunához törekvő út. Ez a nagy út­kereszteződés jelölte ki a legrégibb, a legelső Budapest helyét. A történelmi tanúságok ezrei szólnak e nagy utakról : az utak mentén talált őskori leletek, pénzek, ékszerek és fegy­verek, amelyeket ki tudja miért, katonák és kereskedők elvesztettek, elhánytak, elástak. Déloroszország és Skandinávia egykori fémműhelyeinek készítményei bi­zonyítják a hajdani országok egymás közötti érintkezését. Vámokról és vásá­rokról szóló okiratok, később útleírások beszélnek arról a járás-kelésről, mely e nagy utakon hol sűrűbb, hol ritkább sorokban szakadatlanul lejátszódott. Há­borúk és járványok sokszor elnéptelení­tették ezeket az utakat, máskor az em­beri élet sajátos átalakulásainak voltak ilyen hatásai. De a föld ábrázata kijelölte utakon mindig újra és újra felvirágzott az élet. Az eleven lüktetésű 19. század második felében világszerte elnéptelened­tek az utak : a vasút gyorsabb és kényel­mesebb utazásra adott módot, mint az országutak, amelyeken csak lovasszeke­rekkel közlekedtek. De a 20. század első évtizedeiben újra benépesedtek az utak : a gépkocsi nagyobb gyorsasága, ké­nyelme, kötetlenebbsége új életet vará­zsolt az országutakra, sőt kikényszerítette azok teljes megújítását. Az új forgalmi eszköz számára olyan utakat kellett építeni, amelyekkel csak a kétezer évvel ezelőtti római hadiutak versenyeztek. Az utak renaissanceát éljük és ez új igénye­ket támasztott a városokkal szemben, nevezetesen azokban a városokban, ame­lyeket a földön átszelő utakon cikázó automobilizmus hozta vendégek egy vagy más oknál fogva gyakran felkeres­nek. Ezeket az igényeket ki kellett elé­gíteni, mert az autóút egyéni utasa egy­felől igényes, de másfelől fizetőképes, tehát szívesen látott vendég. Szükség volt erre azért is, mert az ilyen utas rend­szerint nem kényszerűségből utazik, mint a kereskedő, hanem szép élmények cser­késze : oda utazik, ahová kényelmesen eljuthat és ahol valami különösen meg­kapót nyújtanak számára. Ezért volt ér­demes az Alpesek legmagasabb hágóira tökéletes utakat építeni. MINDEZ érthetővé teszi, hogy a haladó országok a legnagyobb súlyt fek­tetik az autóturisták csalogatására. így nem csodálatos, hogy akkor, amikor Európa autósai elhatározták, hogy össze­fognak egy Európát Brüsszel—Stambulig átszelő út megteremtésére, a szóbajövő országok mindent latbavetettek azért, hogy ez az út földjükön, városaikon haladjon keresztül. Magyarországnak ez tíz év előtt sikerült, mert a hegyeshalom­szegedi útszakaszba kapcsolták bele a transzkontinentális utat, amely már az első világháború idején sűrű for­galmúvá vált és a pera—bagdadi sza­kaszával két földrész főütőere lett az Atlanti Óceántól a Perzsa-öbölig. Éppen ezért a transzkontinentális út magyar szakaszát a lehetőséghez képest megjaví­tották és annak kimagasló pontján, Buda­pesten is megkísérelték a biztos és gyors áthaladás, a kényelmes városba jutás megoldását. Jórészt ezért épült ki sür­gősen az Árpád fejedelem útja, hogy a bécsi országútról a Vörösvári-úton át, a Bécsi-útnál kedvezőbb környezetben ér­hessen az idegen a városba. A magam részéről mindig azt vallot­tam, hogy ez csak ideiglenes megoldás lehet. Ennél jobb, szebb, mutatósabb út­vonalat kell találnunk. Ha Óbuda újjá is épül, modern lakóváros jelleget ölt magára s az óbudai rakpart kicsinosodik : a kérdés még nem nyert megoldást. Azt a nyomvonalat kell megkeresni, meg­találni és kiépíteni, amely Budapest ter­mészeti és kulturális adottságaival teljes és olyan élmények sorozatát nyújtja, amivel más város alig büszkélkedhet. A távolról érkezőt a Hűvösvölgy erdő­ségei között, a Hidegkúti-út csodálatos szép vadgesztenyefáinak árnyékában, a Városmajor zöldje mellett, a Vérmező tág rétjén keresztül a Vár lábánál kell a Tabán katlanába, a Gellérthegy fantasz­tikus bérce alá vezetni, hogy azután az utolsó forduló a Várhegy kulisszái között szinte meglepetésszerűen táruljon az utas elé : a Duna és a dunaparti világváros képe. A hatás felmérésére egészen más területről szeretnék hasonlatot venni : 98

Next

/
Thumbnails
Contents