Budapest, 1945. (1. évfolyam)

2. szám - LESTYÁN SÁNDOR: Őszi séta a Szabadsághegyen

A HEGYNEK nem kell többé szégyenkeznie a neve miatt, s ha napbarnított háta itt-ott el is pirul egy-egy bokor élénkvörös foltjában, az csak a november ajándéka : a dércsípés közeledését, a vadrózsabogyó, a kökény, meg a som érését jelzi a falánk feketerigóknak, akik türelmetlenül várják a szüretet. Még nyár volt — július eleje —, mikor a hegv hivatalosan eldobta régi nevét, holott az sohasem volt hivatalos neve, Döbrentev Gábor, királyi tanácsos, a tudós Akadémia főtitkára aggatta rá magánszorgalomból, a budai tanács pedig »végzésbe iktatta«. Döbrentev Gábor uramnak ez sem volt elég, hegyen-völgyön lakodalmat, azaz keresztelőt rendezett annak örömére, hogy a budai hegyeket és a budai völgyeket illő, történelmi névvel ruházta fel és ezzel az egész budai határdűlő keresztapaságát vállalta. Az Életképek (1847 június 23-án megjelent számában) egyenesen nemzeti ünnepnek magasztosítja a napot : »Mult szombaton — írja a kor bájosan fellengzős nyelvén a tudósító — a budai hegyeknek régóta hirdetett keresztelése csakugyan megtartatott. Kedvezett még a legszebb idő is. Mint előre jósoltuk, mert van még magyar szív a népben, igen számosan gyűltek össze ez ünnepélyre, minél nevezetesebbet s tisztán magyarabbat alig látott a budai Virányos. A Vadászudvarnál nagys. Döbrentey Gábor kir. tanácsos úrtól magyar szívességgel fogadott minden rangú s színű vendég (a hírlapok a Budapesti Híradón és a Honderűn kívül mindnyájan személyesítve voltak) déli egy óra után, zenekíséret mellett (Egressy jeles bandája Erkel Hunyadijának egyik megragadóbb dallamát játsszá) fölsétáltak a Himmel, jelenleg Tündérhegynek keresztelt gyönyörű hegyoromra, hol a fenntisztelt tanácsos úr, mint e nevezetes ünnepély buzgó létrehozója, röviden előadván e mai napon történt összejövetel indító okát s a városi lelkes szószóló által idvezeltetvén, egy városi jegyző a jelenvolt, de gyöngélkedő főjegyző Haszmann úr helyett megkezdé a hegyeknek Buda város köztanácsában is egyhangúlag helybenhagyott ezentúli neveiket felolvasni, mindegyik elnevezést régi okiratokból szedett adatok nyomán kommentálva s igazolván. A jelesen fogalmazott okirat felolvasása után mindnyájan lementünk ismét a \adászudvarhoz, hol mintegy 150-en ültünk az ízletes ebédhez, melyet víg és komoly toasztok. mind ez ünnepélyre vonatkozók, fűszereztek«. A JÓ BUDAIAK ÖRÖMÉT csak az zavarta, hogy Pest nem vett részt a keresztelő-ünnepségen. »Annyit bizonyosan és hitelesen mondhatunk — írja LE STYÁN SÁND 0R IIINCZ GYULA RAJZAIVAL