Budapest, 1945. (1. évfolyam)

3. szám - SZENTIVÁNYI GYULA: Egy pesti festő a párizsi kommünben

SZENTI VA NY I GYULA EGY PESTI FESTŐ Л PÁRIZSI KOMMÜN В EN A VESZTETT HÁBORÚ után Párizsban, 1871 márciusában kitört kommunista forradalomban, a kommunardok közt magyarok is voltak. Ezek közül a legfontosabb szerep az óbudai származású Frankel Leó aranyművessegédnek jutott, aki a Commune közmunkaügyi minisztere volt, a forradalmárok vezérkarában is helyet foglalt s maga is fegyveres csoportok élén harcolt a francia kormány csapatai ellen. A párizsi barrikádharcoknak egy másik magyar hőse a rendkívül kalandoséletű, feledésbe merült pesti művész, Győrök Leó György festő volt. A szabadságnak és a tengernek ez a rajongója Pápán született, 1847-ben. Középiskoláit Székesfehérvárott, a tengerészeti akadémiát Fiúméban végezte s mint hajóhadnagy a világ összes tengerein megfordult. A tenger szeretetével egyidejűleg fejlődött benne a vonzódás a festészet iránt s bár senkitől sem tanulta, utazásai alatt állandóan vázlatokat készített és festegetett. Nem sokáig viselte a tengerésztiszti egyenruhát, Cardiffban (Angolország) telepedett le. Nehezen boldogult itt s hogy megélhessen, a festés mellett nyelvtanítással is kénytelen volt foglalkozni. Időközben édesanyja elhalálozott s anyai örökségének kézhezvétele után Párizsba utazott, hol az Ecole des Beaux-Artsban főleg a festészetet tanulta, ezzel párhuzamosan építészeti, mérnöki, irodalmi és művészeti tanulmányokat folytatott évekig az École des Ponts et Chaussées-ben s a Sorbonne-ban. Mikor 1870-ben Párizsban kitört a forradalom, a köztársaságért való lelkesedés magával ragadta Györököt is, aki abbahagyva tanulmányait, beállott franctireurnek. Mindinkább balfelé sodródva, a Commune szolgálatába lépett s néhány hét multán már törzskari kapitány s azután gyors egymásutánban a Port Maillot tüzérparancsnoka és a második műszaki zászlóalj őrnagya lett. E minőségében egy éjszaka úgyszólván az ellenség szemeláttára fölállított egy födött üteget s reggelre szétlőtte a poroszok állásait, két nap midva pedig az ellenfél támadását is visszaverte. A Port-Maillot-i siker a Commune vezetőinek teljes elismerését szerezte meg a fiatal tüzérőrnagy számára, akit Issy-vár, majd mikor ez is tarthatatlanná vált, a kommunisták utolsó menedékhelyének, a Montmartre-nak parancsnokává nevezték ki. A bukás azonban elkerülhetetlen volt в Győrök is fogságba esett. A haditörvényszék kétízben is golyóáltal való balálra ítélte, de kegyelmet kapott. Deportálásra, örökös rabságra változtatták a halálbüntetést. Ekkor került az Aube nevű francia rabszállítóhajóra, amelyen 900 társával együtt, a breati kikötőben, leírhatatlan nyomorban élt négy hónapon át, mely idő alatt a rabok száma a ragályos betegségek s a nélkülözés következtében egyharmadára olvadt le. A hajó kapitányának jóvoltából alkalma volt rajzolgatni, ami a többiekéhez képest tűrhetővé tette sorsát s a reá való felügyelet is annyira elnéző volt, hogy négyhónapi keserves rabság után, egy őrizetlen pillanatban sikerült a hajóról a tengerbe ugorva, úszva partot érnie és elmenekülni. HOL, MERRE JÁRT ezután, sohasem említette. 1871 végén hazakerült s mint mérnök, egy belga vasútépítő társaság szolgálatába állott. A társaság bukása után nem tudott elhelyezkedni s hog\ idejét haszontalanul ne töltse, beiratkozott э budapesti egyetemre, hol 1877-ben a magyar és francia nyelvből tanári képesítést szerzett. Olasz nyelvtudására való tekintettel Trefort Ágoston kultuszminiszter a fiumei főgimnáziumhoz nevezte ki a magyar és francia nyelv tanárává. Györök ezidőben irodalmilag is működött, tanítványai részére olaszul magyar nyelvtant készített, mely az akkori kritika szerint egyike volt a legjobbaknak. 1880-ban lemondott állásáról, Budapestre jött, hogy itt keressen új alkalmazást. Évekig, mint óraadó tanár működött egy polgári iskolánál, míg 1885-ben a budapestbelvárosi főreáliskolához került, hogy 1886-ban rendes tanárrá választotta meg a főváros tanácsa. A francia nyelvet tanította, de a tanári élet egyhangúsága nem neki való volt. A nyughatatlan vérmérsékletű ember nagy megerőltetéssel morzsolta le az iskolai évet s mikor tehette, lesietett az Adriára, amelyen 1891-ben saját tervei szerint vitorlás hajót építtetett. Ezzel a hajóval járta be kedvenc tengerét s ezen készült vázlatainak legnagyobb része, melyeket aztán többnyire Budapesten dolgozott fel. Minél gyakrabban tért vissza az Adriához, annál inkább megérlelődött benne a vágy, hogy otthagyva a tanári pályát, s az Adria mellett letelepedve, egyedül a művészetnek éljen. Tért vét részben keresztül is vitte. Lussin-Piccolóban telket vett, sajátervei szerint nyaralót kezdett rá építtetni s ezt a helyet szemelte hányatott élete utolsó állomásául. Csak még egy évetakart szolgálni, hogy a nyugdíjba számító évek kikerekítésével a nyugodalmas élethez szükséges anyagi alapot megszerezze. De túlfeszített idegei nem bírták tovább. 1899 december közepe táján féloldali szélhűdés érte s ez rohamosan siettette pusztulását. Rövid, néhánynapi kínlódás után önkezével vetett véget életének. Györök Leó 1883-tól haláláig sűrűn szerepelt a budapesti Műcsarnokban és utóbb a Nemzeti Szalonban is. Néhány képe a Szépművészeti Múzeumban és a Székesfővárosi Történeti Múzeumban őrzi emlékét. 123