Budapest, 1945. (1. évfolyam)

3. szám - SZIMÉLY KÁROLY: A Duna és a Dunapartok

A DUNA ES A DUNAPARTOK Gebhardt Béla rajzai fal Sokszor olvashattuk vagy hallhattuk, amikor egy leírás, könyv vagy propagandairat fővárosunk fekvéséről vagy természeti szépségéről emlékezett meg, hogy Budapest szívén folyik keresztül a Duna, levegőt és életet visz az aszfalt- és kőtömegek közé, ugyanakkor páratlan tájképet nyújt a budai hegyek koszorújával. De ha a dolog lényegét kutatjuk, éppen fordítva kellene mondanunk. A Duna maga az a helyzeti adottság, amelynek Budapest elsősorban köszönheti létét és nagyságát. Tehát nem a Duna szeli át Budapestet, hanem a város telepedett partjaira és ma már közel húszkilométeres hosszúságban terpeszkedik mellette, egyre-másra magábaolvasztva a környező településeket. A Duna iránya szabja meg a város észak-déli természetes fejlődési irányát, amit a pesti síkság felé való terjeszkedés csak részben befolyásol. A fő közlekedési útvonalaknak a dunai átkelési helyekkel, a hidak elhelyezésével való összefüggése pedig követelően határozza meg a főváros forgalmi hálózatát. Pest-Buda legrégibb hídja, amiről a római kor hajóhídján kívül hiteles tudomásunk van, a török időkben épült, úgynevezett »repülő« hajóhíd. Ez a mai Ybl Miklós-térnél indult ki és az akkori Pest északi csücskénél érte el a túlsó partot. А XIX. század hajóhídja is körülbelül ezen a helyen volt, lévén innen egyformán közel a Tabán, a Vár és a Víziváros. Első állandó hidunk, a Lánchíd, már a Belvárostól északra fejlődésnek indult Lipótváros centrumát kötötte össze Budával. A mult század hetvenes éveiben megindult nagy fellendülés irama azután égetően szükségessé tette újabb hidak építését. Egymásután épülnek 108 Kossutli-híd