Budapest, 1945. (1. évfolyam)

3. szám - DERCSÉNYI DEZSŐ: A Budai Képes Krónika

A Budai Képes Krónikából: Gyula vezér elfogatása Арест вождя Дюлы Capture of Vezir Gyula Arrestation du Prince Gyula hét vezért, a honfoglaló nemzetségeket, a kalandozások korának hőseit, Botond és Lehel vezért írásban és képben. A vezérek kora után szent István életét adja elő nagy részletességgel és a szöveget kísérő képecskék részletesen illusztrálják a szent király történetét születésétől haláláig. Péter és Aba Sámuel harcáról szóló pár oldal után a Krónika legszebb részéhez, Endre, Béla és László hercegek történetéhez érüik. A hercegek vetélkedése és harca Salamonnal szövegben és képben egyaránt oly művészien elevenedik meg a Krónika előadásában, hogy Arany János egy hősi éposz maradványának tartotta. Szent László király történetének elmondásánál szöveg és kép Nagy Lajos korának igazi ideálját, a lovag királyt tükrözi. Különösen a könyvfestő foglalkozik részletesen szent László életével és ahol a másoló elegendő helyet nem hagyott a kis képek számára, a lapok alján rendelkezésre álló üres részeken festi meg a mogyoród' csata jeleneteit. Ezekután a Krónika egyhangúvá válik, hogy I. Károly korában ismét élénküljön mesélőkedve. Részletesen elmondja Károly küzdelmét a magyar trónért, harcát az ellenkirályokkal és az Amadékkal, a királyi család történetét, Zách Felicián merényletét, hogy végül a Bazarába elleni csatánál szakadjon f*'lbe. Sok apró részlet igazolja, hogy a Krónikának nemcsak írója, de kis képeinek festője is magyar volt. A legjellegzetesebb e képecskék közül a magyarok bejövetelét ábrázoló, ahol a festő jóval többet tud, mint a Krónika írója. A krónikás csak annyit ír, hogy Árpád a föld vételára fejében egy nagv lovat ajánlott fel. míg festőnk már azt is, hogy a ló fehér volt. Még jellemzőbb, hogy a festő Szent Lászlóról is többet mond el, mint a krónikás. Szent László halála után történt eseményekre nézve ugyanis a Krónika a szent király legendájához utasítja az olvasót, míg a Krónika képeinek festője a Szent László legenda egyik érdekes jelenetét is megfesti, amint a király tetemét vivő kocsi minden emberi segítség nélkül, egy éjszaka Nagyváradra megy. Folytathatnánk az ilyen kisebb-nagvobb eltérések felsorolását, amikhez, ha hozzávesszük, hogy a könvvfestő kitűnően ismerte hazánkban akkor viselt ruhákat, mint a kún ruhát, melybe a magyar mult előkelőit öltözteti, vagy a rutén, oláh viseletet, de a korabeli fegyvereket, címereket is, világosan kitűnik, hogy a Krónika gyönyörű kis képeinek festője nem lehetett idegen. Csak az festhette meg a magyar mult írásban sem rögzített legendáit, az udvarban szokásos viseletet, aki a királyi udvarban élt és így ismerhette azokat. Ki volt a Krónika képeinek festője? Az iijabb szakirodalom válaszolni próbál e kérdésre is. Már I. Károly udvarában dolgozik egy Hertul nevű királyi festő, akinek fia, Miklós, Nagy Lajos korában a királytól nagyon sok adományban részesül. Az adományozó oklevelek többek közt azt is elmondják, hogy Miklós különféle festményeivel, értékes munkájával nyerte el a király tetszését és kegyét. Minden bizonnyal jogosan keresi benne a kutatás a királyi könyvek festőjét és nevezi őt a sopronmegyei meggyesi birtoka után Meggyesi Miklósnak. Meggyesi Miklós, a Budai Képes Krónika képeinek tanúsága szerint járt Olaszországban is. Ott tökéletesítette atyjától kapott tudását. Kis képeinek stílusán megérezni a nápolyi miniatúra hatását, de ismerte és felhasználta a lombard, sőt a velencei könyvfestés eredményeit is. A Képes Krónikán kívül még egy munkáját ismerjük: az oxfordi Bodleian-könyvtárban levő és a középkorban Aristotelesnek tulajdonított királytükör iniciáléjának és lapszéli díszítéseinek festése is az ő kezétől származik. Ez utóbbi kódex szerény festészeti díszével Nagy Lajos könyvtárának egyszerűbb darabjait képviseli, míg a Képes Krónika a maga 139 képével úgyszólván minden lapját körülölelő díszítményeivel ünnepi cé^a szolgált és a királyi udvar könyvmásoló, könyvfestőműhelyének legmagasabb teljesítménye volt. A Képes Krónika művészi szempontból méltón képviseli a nagylaioskori udvari művészetet és megállja helyét a legjobb korabeli külföldi alkotások mellett, ha ugyan felül nem múlja őket. Regényes sorsa, mely Budától Párison és a szerb fejedelem udvarán keresztül Bécsig, majd onnan méltó helyére, újra az ország fővárosába vezette, szerencsés is, mert épségben megőrizte számunkra a XIV. századi magyar könyvfestés, a nagylajoskori magyar művészet legszebb darabját. 93