Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1945

D. KA Pl BÉLA

ebben az évben tölti be püspökségének harmincadik évfordulóját. A bonyhádi gimnázium is kivételes, s szavakba nem önthető hálaérzettel áll meg egy pillanatra, hogy tisztelegjen az élet fölé magasodó főpásztor kiváló személye előtt.

Szeméből ma is akárcsak harminc évvel ezelőtt, a pünkösdi lelken meggyujtott értelem szóródik a gyötrődő, váró, türelmetlen emberi értelmekre.

Belőle sugárzik ki a meleg tűz, a küzdelmek ridegségében megfagyott emberi szivek életre melengetésére, belőle indul el a simoga- tás, a kínban, csapásban, háborúban, betegségben, megpróbáltatásban és annyi féle bajban vonagló emberszivek felé, hogy megint több legyen a bizalomból, a jóság hitéből, az élet reményeiből, a holnapok ígéreteiből, a jövő szépségeiből. Ma a szilárdság, a rend és rendíthet tétlenség a káoszban, amiben annyiszor benne forog, zajlik, keveredik, izzik még minden jónak és rossznak, minden fenségesnek és alacsonynak, minden ünnepinek és közönségesnek, minden tökéletesnek és fogyatékosnak, minden bűnnek és minden erénynek a keveréke és vegyülete.

Ő jelenti köztünk a hit magasságait és a bizalom mélységeit.

Ő képviseli az erő fenségét, a mértéket és ítéletet evangélikus egyházunk életmentő, életet fenntartó és életet teremtő harcain. Kivételesen gazdag élet, monumentális egyéniség, nagystílű akarat, lánglelkü szervező-aktivitás és a cselekvés evangélikus ihletének izzásában lobogó papi temperamentum.

Lángok, tüzek története ez az áldott élet. Még most is, az élet délutánjának verőfényében, folytonosan jár viharzó lelkek és szivek között, csendesítve, békítve, gyógyítva, erősítve, gazdagítva, kitelje- séd ve, mindig és mindig csak jót téve.

A bonyhádi evang. gimnázium és kereskedelmi-iskola tanári kara és ötszáz tanulója hajol meg ma a büszkeség érzelmeivel fő- pásztora előtt. Mert minden cselekedetén, minden kijelentésén, mindig ott volt felsőbbrendii erényeinek harmóniája. O azért kapta az időt, hogy gyorsan legyőzze. Az évek rajta és benne ragyogó ajándékok, az égi munkának, az egyháznak, rajtuk keresztül Istennek. Nem kívánhatunk magunknak mást, mint azt, hogy Kapi Béla püspök úr tüze lángoljon bennünk, mert tudjuk, hogy többek és jobbak leszünk tőle. Mindig áldó hálával gondolunk reá, mert tőle tanuljuk azt, hogy az égő, a lobogó élet az igazi élet, a nagy élet, a termékeny élet. Ezt a csordultig telt nagy lelket szemlélhessük egészségben, munkabírásban még ad multos annos.