Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1941

30

Jún. 16. iskolai bizottsági gyűlések.

Jún. 17 — 22-ig érettségi szóbeli vizsgálatok.

Elnök: Fábián Imre ev. főesperes, kormányképviselő:

Kengyel Miklós ny. igazgató.

Vallásos nevelés. Mindaz a világfelfogás, amely a gondolkodás bölcsőjében született, s forrongó emberi eszmék méhéből vetődött felszínre és az ember képére és hasonlatosságára akarta átalakítani ezt a világot, magában hordja a halál csíráját, önmagát emészti fel, mint Kronos az idő istene felfalja saját gyermekeit. Az öncélú, önző életnek végzete mindig ugyanaz: beleszédül az unulmasan ismétlődő körforgás halálgyűrűjébe. Ha valóban igaz az, hogy minden igazság adva van, benne rejlik a világmindenségben — csak fel kell fedezni, elő kell hívni rejtekéből, akkor az ember lényegére vonatkozólag hatványozottabb mértékben áll fenn ugyanezen megállapítás — azzal a külömb- séggel, hogy a teremtés legnagyobb csodájának az emberrejtvénynek megfejtéséhez nem elegendők a tudományos műszerek, a tapasztalati tények, logikus következtetések; az ember mindig több annál, mint, amit a saját elméje által kitalált műszerei által — önmagáról megállapítani képes. Isten kijelentése, lelkének kitárása nélkül igazán sohasem ismerhetjük meg az embert. Az ember életgyökere a növényhez hasonló, nemcsak a föld mélyébe nyúlik le, nemcsak az állat életösztönös mélységeiből bontakozik ki, hanem, amint a növény földteletti életet is él és a nap csókjától is érintve, az ég könnyharmatától öntözve mind magasabbra tör, úgy az ember nemcsak földi, faji, testi, érzéki életet él, hanem lényének felsőbbrendűségénél fogva a lélek szárnyán felemelkedik a múlandóság halott világából az örökkévalóságba, hogy életközösségre lépjen a teremtő Isten megtartó hatalmával. Ezt az életközösséget ápolja, fejleszti, teljeségre juttatja a vallás. Isten kijelentése, lelkének kiáradása nélkül sohasem ismerhetjük meg az embert.

Az embernek a bűnre való születettségi adottságát, mely a szentírás szerint „nem cselekszi a jót, amelyet akar, hanem a gonoszát cselekszi, melyet nem akar“ — az úgynevezett világi nevelési „bölcselkedéssel“ megszüntetni nem lehet. Hiába mondja Leibnitz „A nevelés mindent legyőz. Adjátok nekünk a nevelést és mi nem is egy évszázad alatt megváltoztatjuk Európa jellemét.“ Ezt a változtatást létre lehet hozni sok ezer változatban, de az ember pusztán emberi eszközökkel való nevelés által mindig csak emberroncs marad, rabszolgája a bűnnek, sohasem válik egész emberré, új teremtményé, Isten gyermekévé! Újjászületett