Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1941
19 mult, jelen és jövő marad intézetünk életében; emlékükkel és alkotásukkal nem bírhat az elfeledés. A tápintézetért hullott mindkettő verítéke, szállott sok-sok imádsága. Családja iránt kimondhatatlan szeretettel viseltetett, az ahhoz való ragaszkodása példaszerű volt. Mint barát rendkívül hű, ragaszkodó, előzékeny, nyájas, sohasem érdes. A közügyektől elfordult, mert tudta, hogy az ott végzett munka: Moloch, mely emberideggel táplálkozik, ma hozsannát holnap feszítsdmeget bömböl. Féltette patyolatíehér tógáját, nehogy sár szennyezze be azt. A kitűnő tanárt és áldottlelkű jóbarátot, aki 32 éven keresztül önemésztő áldozatossággal építette bele Kőmives Kelemenné módjára a magyarság bonyhádi végvárába vérét, november 25-én kisértük el utolsó útjára. Ilyen embert elveszteni, ez ami fáj, De ilyen embert veszíteni el, ez ami vigasztal. így ajkunkon elnémult a keservek, jajok panasza, méla beletörődés zsibbadt a szivünkre s Vilmosunkat átadtuk a Mindenhatónak örökös őrizetre. Gyászunk azonban mélységes, nagy és igaz maradt, nem tudta elnyomni a lüktető élet ezer gondja, baja, éktelen lármája, rekedt zűrzavara. Neked Vilmos menned kellett. „Hivott a titkok nagy mezője“. Egy jeles magyar tanárral és igaz jó baráttal lettünk szegényebbek. Emléked azonban hatalom és erőforrása a nemes lelkesedésnek, az önzetlen hazaszeretetnek. Bucsuzásul koporsódra borítom a becsület, a hűség könnyáztatta lobogóját, legyen az szemfedőd, másvilágon utravalód. Tiszta ez a zászló, álmodj alatta édesen magyar jövőről, dicső ébredésről. Nemes példád, életed tanít, fölemel, szavad némaságodban is elnémíthatatlanul szól... Kedves Vilmos! Isten Veled! „Multis ille bonis flebilis occidit, nullis flebilior, quam nobis.“ Életrajzi adatai: Posevitz Vilmos született Nagyrócén, Gömör megyében 1883. november 13-án. Atyja Posevitz Albert, orvos. Középiskolai tanulmányait az iglói ev. gimnáziumban végezte. 1901.-ben. Tanári oklevelet nyert 1908-ban Budapesten. Először a nagykállói városi fiuinternátusban működött, majd helyettes tanár lett a rőcei állami polgári fiúiskolánál. Innen a bonyhádi főgimnáziumhoz került helyettes tanári minőségben. 1910. szept. 1-én rendes tanár lett, s mint ilyen működött intézetünknél 1941. november 23-án bekövetkezett haláláig. A^tápintézet élén 1918. óta állott mint eforus. <?
