Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1941
18 következetes. Gyűlölte a magyar Káinokat, a pártoskodókat a „kenyérmezei“ maradhatatlanokat. Az ő nevelő munkásságának fémjelzője a végzett munka alapossága, a példaadás becsülete, a fáradhatatlan kitartás és lelkesedés, a Krisztus-ismeret. Fanatikusa az igazságnak, lelkesedett érte, ha annak gyökerei az erkölcsi törvények talajába nyúltak. Amikor górcsővel vizsgálta a természet titkait és teleszkóppal a csillagok pályáját, az uni. verzum és természet misztikus tömegét, a nap protuberanciáit, eget és földet, mélységet és magasságot, akkor is Istenhittel tanított. A magyar műveltségtudat apostola, a nemzeti művelődés gondolatának soha nem fáradó virrasztója. A maga hitét, nemességét gyúrta, birkózta bele csorduló- telitettségű, munkájába. Űzte, hajtotta mindig végzete, áldott elköteleztetése. Munkája valódi nemzetnevelés. Nemes személyiségével nevelőhatású, mert a magyar történelem véres humuszából nőtt ki az az érzéke, amellyel a természet ismertetésénél is eszméltetett és érzéshullámokat korbácsolt fel az ifjúság szivében, azzal, hogy az elszakított területek tanításánál megláttatta tanítványaival a véres magyar századok komor árnyait, a magyar katonák hekatombáinak hazasíró lelkeit. Szinte el-el akadt a pálca kezében, amikor Csonka-Magyarország határait mutatta, mert vérével áztatta fel annak minden rögét, Nincs ma történelmibb-erejű munka, mint a magánéletben is az erkölcsöt, jellemet megszobrosító, lelkiismeretes magyar tanárnak nemzet, egyház- és ifjúságszolgálata. Ebben volt Posevitz Vimos, nagy,, kiváló, céltjelentő ornamentika az élet dómfalán. Nemes érzülete erkölcsi alkatát, állandóan áthevítette, fehér izzásában kiégette belőle az emberi alacsony szenvedélyeket. Élete egy célra tört mindig : teljesíteni híven az elvállalt munkát agya minden tudásával, érzülete teljes melegével. Egyéniségének varázsa mindig az egyszerű megnyilatkozásában, kiméletes jóságában és szeretetreméltóságában rejlett. Mindig megtartotta egyszerűségét és éppen ezért előkelőségét. A természettudósnál sokszor észrevehető volt az élet közelségének a hatása; idengenkedett a szavaktól, retorikától, reális lett. A magyar élet véres, könnyes és sáros realitásaiból tapogatta ki, a jövőfelé mutató nagy tanításait. Munkájának középpontjában a teljesítmény fokozása állott. így köszönheti a tápintézet, melynek — 1918 óta — eforusa volt, a ma értékben alig felmérhető gyarapodását az ő hozzáértésének, önzetlen fáradozásának és egyedülálló hűségének. Nem méltatlan örököse a teremtőerejű nagy Marhausernak. E két név sohanemmuló
