Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1941
If parancsnok. Az orosz hadszíntérre kerül. A harc már az uzsoki hágó körül tombol. Századának vezetése közben megsebesül : puskagolyó üti át bal felsőkarját. A kassai kórházban kezelik. Felépülése után felülvizsgálatra megy, s mint arcvonalszolgálatra alkalmatlant a kőszegi kát. nevelőintézetbe vezénylik mint tanárt. Itt kapja kézhez a Katonai Érdemrend 111. osztályát a kardokkal, s itt lép elő t. századossá. Kőszegi tanárkodására szívesen emlékezett vissza. Kedves emlékei közt őrizte azt az elismerő sorokkal és aláírással ellátott képet, melyet egy igen magasrangú úrtól — a przemysli harcok egy neves parancsnokától — kapott hálából, mert fiát egy csínytevése miatt példás szigorral fenyítette meg. 1918-ban tér vissza Kőszegről, s ettől az időtől kezdve megszakítás nélkül a bonyhádi gimnázium ifjúságát nevelte és tanította. A kommunizmus bukása után a bonyhádi nemzeti munka- védelem parancsnoka lett. 1922-ben született harmadik gyermeke: Olga. Alig pár napos korában megtért Teremtőjéhez. 1938 ban választották meg a bonyhádi gimnázium igazgatójának. Nem vágyott e tisztségre. Elöljáróinak és munkatársainak bizalma kényszerítette e beosztás elíogadására. Igazgatói tisztjéből szólította őt magához az Úr 1 94 2. április hó 16-án esti VaS-kor. Az Isten könyörületes volt hozzá. Megengedte, hogy gyermekeit felnevelje, gondoskodhassék családjáról s megérhesse első fiúunokája megszületésének hírét. Örömmel készülődött Pestre a másnapi keresztelőre. De egy nappal előtte elérte őt a halál. Amit fiatalos külsejéből, életkedvéből, munkabírásából, aranyos kedélyéből következtetve senki sem hitt volna, bekövetkezett: szívbénúlás egy pillanat alatt megölte. Halála méltó volt életéhez. Erdejéből, kedves fái közül tért vissza fáradtan, tövisektől megtépett kézzel. Kedvesen, évődve beszélgetett a mellette lévőkkel. Hirtelen megtántorodott, arcra esett, s lelke már az Úr előtt volt, mielőtt értelme a halál közelségét észrevehette volna. Mint családfő és apa jóságos, szigorú s gondoskodó volt. Családjáért dolgozott egész életén át halála percéig, Szerette otthonát. Családja, kertje, fái, méhei egész magánéletét betöltötték. Nem vágyott soha idegenek közé, szórakozásra.
