Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1941

u

Demiány Ervin életrajzaEvangélikus felvidéki család 2. fiaként 1882. november 24.-én született Leibitz-on.

Édesapja: Demiány Jakab kovácsmester volt. Kis földjüket és a házat forrón szeretett édesanyja: Wildner Julia gondozta a felvidéki emberek szorgalmával és munkakedvével.

Elemi iskoláit Leibitz-on, középiskoláit Késmárk-on végezte.

Mivel a családi házban és az iskolában a magyar nyelvet nem tanulhatta jól meg, a jó magyar szepesi németek közt dívó szokás szerint szünidőben magyar vidékre — Novajra — küldötték szülei cseregyerekként.

Vallásosságát és hazaszeretetét a szülői nevelés oltotta leikébe.

Gyermekkorában ismertették és szeretették meg vele szülei a munkát. Jeles tanuló volt mindvégig. Iskolából hazatérve édesapjának segített a műhelyben, vagy az erdőbe, mezőre ment dolgozni. Legkedvesebb emlékei közé tartozott az az idő, mikor a mezőre mehetett „Heumachen“, szénát forgátni, gyűjteni. A természetet, az erdőt, a fákat nagyon szerette. Apja erdejének fáit úgyszólván egyenként ismerte.

Gimnáziumi évei — a tanulás és szüleinek való segédkezés közben — gyorsan teltek el.

A jeles érettségi után pályaválasztás előtt állott.

Bátyja került édesapjuk örökébe, átvette a kovácsműhely és gazdaság vezetését.

0 maga a tanári pályát választotta,

1901. év őszén szerényen öltözött diák lépte át a Pázmány Péter tudományegyetem küszöbét, s szorgalmas munkával készült a magyar-német nyelvtanári oklevél elnyerésére.

Míg középiskolai diák évei a boldog munka jegyében múltak el, addig az egyetemi évek a kemény és keserves küzdelmet jelentették számára.

Szülei betegeskednek — anyagiakban sohasem bővelkedtek — így az egyetem elvégzésére hazulról édes kevés anyagi támogatást kaphatott. De jó szülei felvértezték őt az életre : megtanították dolgozni, s nem nevelték igényesnek.

Tanítványokat instruál, iratokat másol s előteremti tanulmányai folytatásához a szükséges összeget.

Minden eszközt megragad, hogy szüleit tanulmányai anyagilag ne terheljék.

S