Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1940
105 énekeltük el a régi felejthetetlen diáknótát: Ballag már a vén diák . . < tovább, tovább . .. A közgyűlés végén felcsendültek a Szózat ünnepélyes akordjai. Vörösmarty szent éneke, a Völgység halhatatlan költőjének nemzeti imádsága különös erővel ragadta meg a lelkeket, messze elhangzóan hallatta szavát abban a környezetben, ahol különöskép ma van szükszég arra, hogy bizonyságot tegyen a magyar géniusz lebirhatatlan erejéről, történeti hivatásának igazságáról. Az elhunyt tanárok sírját küldöttség koszorúzta meg a szövetség nevében. A közgyűlés után pálmaágat helyeztünk el a gimnázium hősi halottainak emléktábláján, azután pedig levonultunk a község hősi halottainak emlékművéhez és ott is letettük a hála és kegyelet babérkoszorúját. Az öregdiákokat és szerető barátaikat este a tápintézet hatalmas éttermében barátságos vacsora várta, melyért e helyen is hálás köszönetét mondunk az intézetnek, különösen pedig ephorusának, Posevitz Vilmos gimn. tanárnak. Az elnökség nevében Máté Károly dr. alelnök üdvözölte az egybegyűlteket és örömének adott kifejezést, hogy a sanyarú viszonyok ellenére is ilyen népes seregszemlét ünnepelhetünk. Ez a minden akadályt legyőző, vonzó és összetartó erő a bonyhádi gimnázium szelleme. Isten áldását kéri ősi iskolánkra. Kunszt Henrik ügyvezető titkár felolvasta az üdvözlő sürgönyöket és leveleket, melyekről beszámolónk más helyén megemlékeztünk. Demiány Ervin gimn. igazgató a tőle megszokott szellemességgel emlékezett meg arról a nehéz munkáról, mely ma a tanárokra, legsúlyosabban pedig az igazgatóra hárul. Majd felolvasta az iskola egyik volt diákjának levelét, melyben az őszinte hálával, igazi szeretettel és ragaszkodással emlékezik meg az intézetről és mond köszönetét fáradságos nevelői munkájáért. Fábián Imre egyházmegyénk főesperese köszöntötte ezután bensőséges szavakkal a Bősz meleg családi körét és tolmácsolta Sárszentlőrinc üdvözletét, azét a faluét, amelynek földjét egykor Petőfi taposta s ahol iskolánk bölcsője ringott. Az egykori szalmafödeles kunyhó helyett ma itt Bonyhádon hatalmas palota emelkedik és hirdeti az igazi, forró hazaszeretetei, képviseli a békesség, testvériség és összetartás gondolatát. A legnagyobb tisztelettel és szeretettel hajtja meg az elismerés zászlaját öregdiákok, tanárok, legfőképp pedig az intézet igazgatója előtt, aki a. szoborba faragása annak a gondolatnak, szellemnek és lélek» nek, melyet az iskola képvisel. Isten áldását kéri további munkásságára. Miild Sándor nyug. gyönki ev. lelkész lelkes szónoklatban emlékezett meg a bonyhádi gimnázium hivatásáról, érdemeiről az igaz és hű tanítványok kötelességéről. Végül rámutatott az intézet fontos szerepére, metyet mint a magyar kúltúra végvára ezen a területen betölt Koritszánnky
